Életének 76. évében hosszú betegség után kedden elhunyt Lászlóffy Csaba kolozsvári költő, novellista, drámaíró, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Tordán született 1939-ben, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos diplomát 1960-ban.
A Szabadság napilap, majd a Dolgozó Nő, később a Családi Tükör hetilapok szerkesztőségében dolgozott. Írói indulása a Forrás-nemzedékhez kötődik. Költőként és prózaíróként egyaránt jelentőset alkotott, negyvennél több kötete jelent meg. 1964-ben a Román Írószövetség költészeti díját kapta, 1997-ben Berzsenyi-díjjal, 2005-ben József Attila-díjjal, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint „műveire az erdélyi magyar sors tragikumát történelmi mélységekben és párhuzamokban érzékeltető veretesség, erkölcsi látásmód és a sokszínű (abszurd, groteszk) modernség egyaránt jellemző... Határozott történeti tudatosság, etikai ítélőképesség, példázatos sorsvállalás és magatartásvizsgálat adja műveinek szilárd erkölcsi karakterét, gondolati és hangulati erőteljességét.”
