Forgatom régi papírjaimat, iskolai értesítők után kutakodom. Az utóbbi időben több mindent olvastam a Székelyföld s talán egész Erdély magyar tannyelvű oktatása elleni, főként a legkisebbeket, elemistáinkat érintő lélektani terrorról. A szülők és a velük együtt érző pedagógusok véleményét tolmácsoló írások szerzői szégyenkeznek, mert itthon, szülőföldünkön a betűvetést tanuló iskolások ellenőrző füzetébe románul, idegen nyelven írják be a minősítést. Nincs kitűnő, csak „foarte bine”.
A sepsiszentgyörgyi Római Katolikus Leánygimnázium egyik I. osztályos magántanulója az 1946/47-es iskolai évben, a zágoni Szász Mária megőrizte magyar nyelvű értesítőjét. Ennek első oldalán kis betűkkel írja: „Csak a szülők tájékoztatására szolgál, bizonyítvány jellege nincsen.” Alább azt olvashatjuk: „A tanuló köteles értesítőjét atyjának vagy gyámjának bemutatni, aki saját kezű aláírásával tanúsítja, hogy tudomásul vette az eredményt.” Legalul részletes tájékoztatás az érdemjegyek fokozatairól négy oszlopban: előmenetel (10 = kitűnő, 9 = jeles, 8–7 = jó, 6–5 = elégséges, 4–1 = elégtelen), magaviselet (10 = kitűnő, 9 = jeles, 8–7 = jó, 6–5 = megfelelő, 4–1 = rossz), óralátogatás (1 = nagyon pontos, 2 = pontos, 3 = kevésbé pontos, 4 = pontatlan), írásbeli dolgozatok külső alakja (1 = nagyon gondos, 2 = gondos, 3 = kevésbé gondos, 4 = gondatlan). A második oldalon a tantárgyak táblázata látható a kislány jegyeivel (a mai ellenőrzőkhöz hasonló módon, de magyarul), végül az év végi általános és alatta a következtetés: „Felsőbb osztályba léphet.” A harmadik oldal a megjegyzéseké, ez nagyrészt üres, annyit tudunk meg belőle, hogy tandíjjal sem az első, sem a második félévben nem tartozik a diák. A keltezés alatt az osztályvezető tanár és végül a szülő vagy gyám aláírása. A következő évben hasonló értesítőt osztanak, de erre a nyomtatványra legfelül téglalap alakú pecsétet ütnek, amelyen az iskola elnevezése előbb románul, alatta magyarul szerepel, Sepsiszentgyörgy neve pedig csak románul. Lennebb az iskola kerek pecsétje is kétnyelvű, de abban a városnév is.
Szász Marika későbbi életútját nem ismerjük, de e két megőrzött iskolai értesítő kitűnően szemléleti a magyar elemistákkal való bánásmódot 1946-tól a szocialista-kommunista-nacionalista államhatalom magyarellenes dühöngéseinek kibontakozásáig. Az azóta eltelt 69 évben elvesztettük magyar egyetemeinket, és még a színmagyar osztályokban sem adhatunk ki anyanyelvű szülői tájékoztatót, csak ,,Carnet de elev” van! Ahol tanító nénikben és bácsikban elegendő nemzeti önérzet és büszkeség van, beírják magyarul is a tantárgyakat, de már az ,,anyanyelv” után is csak bine, foarte bine vagy suficient minősítés dukál, nem pedig a jeles, jó vagy elégséges.
Nem túlságosan tisztelt RMDSZ-vezető urak! Mostanság ünnepelt negyedszázados tevékenységeteket jómagam ,,insuficienttel” értékelem, mert elégtelen az a munka, amelyet az erdélyi magyar gyermekek érdekében tettetek, az elemitől kezdve a főiskolai, egyetemi oktatás befejeztéig! Fő, hogy maradjatok hatalmon!
Ferenczy L. Tibor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
