A hagyományokhoz híven, a 2015. április 9–11-e között lezajlott tudományos konferencián mutatták be a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület újabb tanulmánykötetét. A tavalyi konferencia szervezői az igazság keresését tűzték ki célul. Erre a felhívásra válaszol a kötetbe szerkesztett 38 előadás. Szerzői (hogy csak párat említsünk: Barta Zsolt, Halász Péter, Hoppál Mihály, Kalmár István, Somfai Kara Dávid, Szatmári Botond, Tamás Ildikó, Uherkovics László) tudományos, de ugyanakkor olvasmányos, gazdagon illusztrált írásaikkal járják körül a meghirdetett témát. A sorozat immár 21. kötete változatos szemszögekből mutatja be a magyarságkutatás és a Csoma-emlékápolás legfrissebb eredményeit, felismeréseit: Kőrösi nyomdokain halad nyugatról keletre, a nyelv, vallás, történelem, antropológia, filozófia, néprajz, hagyományok és olykor a legendák földjén. Minden írás része – igazságszelete – annak a nagyobb rendszernek, amelybe aztán szervesen beépülve, újabb oldaláról ismerteti meg az egészet, az igazságot.
 A megismerés igazsága (I. fejezet) az emberi tudás, a múlt vizsgálata, a folklór szerepe, a nyelv és annak eredete szemszögéből vizsgálja a megismerés határait. Ku­tatás-módszertani, folklorisztikai, nyelvészeti értekezések során tanulmányozza a magyar nyelv és nép eredetéhez, hagyományaihoz fűződő témákat, és filozófiai értekezésben elemzi magát az igazság természetét. Ebben a fejezetben többek közt Csáji László Koppány a hagyományőrzés- és hagyományteremtés közt von párhuzamot, Bérczi Szaniszló történelmünk néhány fontos fogalomfejlesztő epizódját ismerteti, Czakó Gábor a mesemondás és egy adott nép genetikai kapcsolatrendszere közötti összefüggésekre világít rá. Bárdi László eleink bölcsőjét kutatva emeli ki: „a hagyományaink, azaz őseink öröksége örök, kezdettől való és az idők végezetéig tart. De csak akkor – figyelmeztet –, ha megbecsüljük, s egyáltalán tudunk róla.”
 Kőrösi Csoma Sándor és igazsága (II. fejezet) újabb adalékokkal szolgál a nagy Kelet-kutató székely életrajzához, személyiségéhez, az emlékét ápoló törekvésekhez. Ebben a fejezetben Csoma családfáját, személyiségvonásait kutató írások s a távol-keleti Csoma kegyhelyek restaurálási-megőrzési munkálataihoz személyesen hozzájárulók beszámolói kaptak helyet. Kishor Kumar Tripathy Kőrösi a buddhizmusról formált véleményéről, Irimiás Balázs a zanglai Csoma Napiskola építéséről, a nemrégen öröklétre szenderült Kubinyi Anna lírai töltetű írása a dardzsilingi Csoma-szentély helyreállításáról ad számot.
A magunk keresés igazsága (III. fejezet) a magyar nép eredetét, hagyományait, történelmének, rokoni kapcsolatainak kevésbé ismert – vagy elismert – szálait kutató írásokat ölel fel. Ezek a tanulmányok anyanyelvünk, származásunk, rokoni kapcsolataink szerteágazó szövevényében nyitnak újabb és újabb ösvényeket. Sudár Balázs és Lezsák Gabriella az Attila királyhoz fűződő mítoszok valóságalapját kutatják, a székelyekről és eredetükről Aradi Éva, Sántha Attila, a székely napbanézés keleti párhuzamairól Obrusánszky Borbála jegyez tanulmányt. Nagy Mari és Vidák István a Kács-félszigeti nemezkészítés titkaiba avat be, Fehér András a Szent Korona számokban és arányokban rejtőző igazságát fedi fel. Népi gyógyászat, hiedelmek és legendák világába vezetnek Bernád Ilona, Czakó Gábor, Lázár Katalin írásai, sumér, párthus, török, tatár kapcsolatokra világítanak rá további tanulmányok, s példaértékű életutak villannak fel néhány biográfiában.
Sorolhatnánk még címeket, szerzőket, témákat, ám félő, hogy minél beljebb haladunk, annál távolabb kerülünk a kötet címe által sugallt s az olvasó által talán joggal várt igazságtól. Mert mi hát az igazság? A konvencionális, azaz mástól függő nyugati – én fehérnek látom, te feketének – vagy a végső, Én-nélküli, keleti igazság, az Örökkévaló az, amit keresünk? Úgy kell-e rátekintenünk, mint előlünk rejtőző, felfedezésre váró, létező valóságra? S ha igen, kötetbe sűríthető-e, átadható-e, örökíthető-e az igazság?
 Mindezekre a kérdésekre bizonyára választ talál az olvasó, azt viszont, hogy mi az igazság, ki-ki maga fogja eldönteni. Mert, ahogyan a jelen kötet írásai sugallják, az igazság nem fehér vagy fekete, nem nyugati vagy keleti, és nem is egy egyszerűen kinyilatkoztatható tény. Az igazság – ahogyan a kötet egyik szerzője, Varga Csaba fogalmaz: „a küzdelem, az összefogás, a kitartás. A jól választott célratöréssel párosuló s nem lanyhuló emberi fáradság.” Vagyis maga a folyamat, melynek eredményeképpen az örökkön létező, de teljességgel soha meg nem ismerhető egységben felfedezzük azt a parányi szeletet, ami saját igazságrészünk, s ami teljesebbé teszi az Örökkévalót.
 Ehhez a folyamathoz útikalauzként ajánl­ják a kötetet a szerkesztők. A T3 Kiadó nyomdájában megjelent, 600 oldalt meghaladó kötet borítólapját Kubinyi Anna Cso­ma-oltár című munkájának reprodukciója díszíti. A kötet megjelenését támogatta Kovászna Város Önkormányzata, Kovászna Megye Tanácsa és a Nemzeti Kulturális Alap.

Ferenczné Szőcs Éva