„Éji magányban, rejtve működik – tíztől circiter (körülbelül, P. A.) ötig –, feláldozza szende nyugalmát – nem is üt semmi lármát –, virrasztja az emberiség álmát” – írja Arany János A poloska című makámában (rímes próza), megemlítve többek közt, hogy „szúnyog, csimaz (poloska, P. A.) – egymásnak vérrokonai”, s „Virgil az elsőt már megénekelte”.
Persze, még Vergilius koránál is visszább mehetett volna az emberiség történetében az ágyi poloskáról (Cimex lectularius) szólva. Ma már azonban nem annyira gyakori, mint a bolha. Nincs is gondunk vele mindaddig, amíg petéző példány nem kerül a lakásunkba. Ugyanis a rejtőzés „nagymestere”, s ha már szaporodni kezdett, nehéz lesz tőle megszabadulni. „Csípésének” (azaz szúrásának) a helye kiterjedtebb pirosságú és tartósabb, mint a bolháé.
A mintegy hetven, szúró-szívó szájszervvel rendelkező poloskafaj közül emberi vérrel (igen nagy rákényszerülés esetén más emlősével vagy madáréval) csak az említett faj táplálkozik. Több más, lakásunkban kellemetlenkedő faj mellett az ágyi poloska meleg- és szárazságkedvelő, előnyben részesíti a lakás felsőbb szintjén lévő tárgyakat (képkeret, fali szőnyeg, rögzített dísztárgyak, könyvek sarkai vagy az ágy illesztékei). Nyálának szaga jellegzetes, egyértelműen jelzi, hogy számolnunk kell vele. A legszűkebb résekben is rejtőzhet villanyoltásig, sőt itt párosodni is képes. A panellakások fűtőrendszerének rései a szintek közötti terjedését teszik lehetővé. Megnyugtató (?) közlésünk, hogy a poloska nem betegségterjesztő rovar.
A felnőtt poloska 4–6 mm, a nőstény nagyobb, szélesebb, mint a hím, színe aszerint sötétebb vörös vagy halványabb, hogy táplálkozott-e. A lárvák is vérrel táplálkoznak. A lárva (nimfa) négy-ötszöri vedlése után kialakult nemző vért szív, miután a megtalált hajszálérbe alvadásgátló nyálat (ez ingerli vakarózásra az embert) bocsát, ezután párosodik, majd a peték lerakása előtt újra vért szív, és ezt követően 4–5 nap múlva megkezdi a peték lerakását (naponta 1–5-öt), míg lerakja a kb. 200 – felülethez ragasztott – petét. Teljes átalakulásukat (a petétől nemzőig) az optimális 23 Celsius-fok hőmérsékletű lakásban 61 nap alatt, 28 Celsius-fokon 34 nap alatt, 15 fokon 236 nap alatt fejezik be, mindhárom esetben akkor, ha rendelkezésükre áll a véradó.
Rejtett életmódjuk miatt elpusztításuk nem egyszerű feladat. A felnőtt egyedek ugyan 5–6 hónap után elpusztulnak táplálék hiányában, de a már lerakott peték évekig is életképesek. Egyedüli biztos módszer a gázosítás szakvállalat megbízásával, de ehhez a többi lakónak is ki kell költöznie egy-két napra, viszont ezzel valamennyi lakásbeli „kellemetlentől” megszabadulnak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
