Sikeres Kiss Csaba drámaíró kísérlete, játsszák is hálásan a Kárpát-medence magyar színházai: Csehov nyolc novellájából összeollózott jeleneteket fűzött fel egy kitalált eseményszálra, jelesen bizonyos Irina Bikulina rejtélyes eltűnésének történetére.
Ezt három vándorszínésszel mesélteti el, a jeleneteket pedig nem a jellemábrázolás nagymestere Csehovtól, hanem az anekdotázó Anton Pavlovicstól válogatta össze. Így hát a De mi lett a nővel? című, műfajában férfimeseként meghatározott dráma nem az életunt figurákkal telített, a vágyott, de mégis félelemmel eltöltő változásra való várakozástól átitatott előadásra, hanem az igenis, nagyon dinamikus, pörgő játékra ad lehetőséget, melyben a színészek nemcsak a saját, hanem az elmesélt jelenetekben megjelenők szerepeit is eljátszhatják. Többszörösen színház a színházban, ráadásul színészpróbáló, és a rendezőnek is sok lehetőséget biztosító – a darab közel két évtizedes sikertörténetében előfordult például olyan feldolgozás is, melyben Irina is megjelent a színen. És nem váltott ki osztatlan sikert, hiszen a dráma lényege az elérhetetlen szerelem: mindhárom férfi vágyik a talán nem is létező Irinára, mindannyian a női ideált képzelik bele, és mindhármuk iránta táplált szerelme beteljesületlen marad.
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színháznál színre vitt produkcióban a sepsiszentgyörgyi születésű Albu István rendezőként nem hazardírozik, a szöveg erősségére és a három színész játékára bízza az előadást. Meg a kevés tárgyból álló, de sokféle felhasználhatóságot biztosító díszletre (a jelmezekkel együtt az ugyancsak sepsiszentgyörgyi György Eszter alkotása), közte a főszerepet kapó vízfüggönyre, mely hol az örökkévalóságot, hol az idő múlását jelenti – meg olykor a szereplők beszédének érthetőségét zavarja. A három vándorszínész közül – kik Irina nagybátyja, a bankár Bikulina báljára menvén a rejtélyes lányról szóló, hallomásból ismert vagy saját élményeiken alapuló történeteket mesélnek-adnak elő – Jura (a szintén sepsiszentgyörgyi Dávid Péter) viszi a prímet, társai, Gyabkin (Mosu Norbert László) és Aljosa (Faragó Zénó) néha sürgetik az egyre színesebbé váló mesék mihamarabbi befejezését, máskor örömmel avatkoznak bele a részletek megjelenítésébe. Némely jelenetet groteszkre fogva, másokat talán kicsit jobban elnyújtva a kelleténél. De teszik mindezt nagy beleéléssel, sőt, úgy, mintha ott és akkor, az előadás ideje alatt találnák ki az újabb és újabb fordulatokat. És ha ők élvezik a játékot, a néző is jól szórakozik. Még akkor is, ha az előadás után nem egy életre szóló élménnyel gazdagodva áll fel székéről.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
