Kételyeket hozott a szentkirályi tavasz

Csak a helyieknek fáj
– Aggodalommal könyveljük el, hogy bár gyakorlatilag zöld az út kultúrotthonunk annyira várt főjavítása előtt – fejtegette Sán­dor Csaba, aki többedmagával a települést képviseli az illyefalvi községi tanácsban –, de soha nem gondoltuk volna, hogy nem akad olyan építész-kivitelező, aki elvállalná ezt a munkát. Fáj nekünk, hogy milyen megviselt állapotba jutott a kultúra háza, s a leendő kivitelezők szerint a munkálat anyagi hozadéka az irányadó.
Nemcsak mi, hanem az Illyefalvá­hoz tartozó aldobolyiak is ebben a csónakban eveznek. Régi adósságokat igyekszik törleszteni az illyefalvi önkormányzat. Lám, a főút aszfaltos szakaszát sikerült meghosszabbítani, végre épül a Falu­patakán áthajló híd, de az ipartörténeti emlékként emlegetett boltíves híd megújításának még neki sem fogtak.
Fáj, akinek lelkéhez közeli az ősök 155 esztendővel ezelőtti építménye, amely – túl azon, hogy javításra szorul – népünk kortárs életében jelképes értékű. E híd hely- és közlekedéstörténeti jelentőségű, ugyanis visszavezet vidékünk régi századaiba, amikor az árucsere-forgalmat és a szomszédos népközösségek kapcsolatait a jelenlegi útvonalak mellett más, ma már teljesen elfe­lejtett közlekedési utak biztosították. Ilyen volt az is, amely Sepsiszék belső vidéke felől a kilyéni Olt hídon át éppen Sepsiszentkirályba vezetett, s a szóban forgó szentkirályi hídon hajlott át a Baróti-hegység mellékgerincén Benedek-mezőre, s to­vább, az akkori Háromszék új csa­tolmánya, Székföldje felé. Egyike a legrégibb történelmi kereskedelmi útjainknak, amit az is öregbít, hogy a Benedek-mező Sepsiszent­györgy legrégibb említett írásos helyneve, még II. András király idejéből.
A sepsiszentkirályi kételyek magyarázatáért Fodor Imre illyefalvi polgármesterhez fordultunk.
– A szentkirályi aszfaltút szélén a kivitelező sepsiszentgyörgyi cég munkásai dolgoznak a szegélyezés és a padkák kialakításán, s az ígéretek szerint május elsejére a híd alatti vízáteresz is készen lesz, a hídra felszerelik a védőkorlátokat. A kultúrház javítása, a kőhíd felújítása és megerősítése egy régebbi, még 2009-ből való nyertes integrált program része. A kultúrotthonok tatarozásának versenytárgyalásán nem akadt cég, amely vállalta volna a kivitelezést – folytatta az elöljáró. A kőhíd felújítására a napokban írtunk alá egy szerződést a leendő kivitelezővel, de a kultúrházjavítás dolgában bürokratikus falba ütköztünk, költségvetés-módosítást kell kérnünk. Az összeg ugyanis, amelyet az előírásoknak megfelelően kiírtunk az elektronikus közbeszerzés során, elriasztotta a kivitelezőket. Valószínű, kevésnek tartották. Mi az iratcsomót továbbítottuk a gyulafehérvári ügynökséghez, azt remélve, jóváhagyják a költségvetés-kiegészítést.
– S ha ez nem jár sikerrel?
– Erre gondolni sem merünk, nem akarjuk elveszíteni az e célra kapott pénzalapot, a kultúrotthonok nélkülözhetetlenek, s a határidő év végén lejár.
A zordabb idő sem akadály
Nem véletlen, hogy a húsvéti ünnepkörben a helybeli református lelkész, tiszteletes Bustya János éppen a település tisztaságáról, a táj és környezet védelméről tartott előadást a gyülekezeti házban megszervezett ökumenikus teaesten, hiszen nemrég fejeződött be a hagyományossá váló, a világhálón is meghirdetett második szentkirályi tavaszi nagytakarítás, amelyhez más vidékek önkéntesei is csatlakoztak, s amelyért hálás a helyi közösség. A kalákát záró mulatság csak erősítette a szentkirályi immáron új hagyomány továbbélését.
– Sepsiszentkirályban, ahol filiám mintegy félszáznyi tagja él, hagyomány a közös szeretetvendégség – erősítette meg Kacsó Sándor illyefalvi római katolikus lelkész, aki híveivel együtt jelen volt a református gyülekezeti házban. – Elismerésünk jeléül hasonló szeretetvendégséggel válaszoltunk. Németh János gondnokunk és társai szervezték a kis kápolnánkban, amelynek védőszentje a falunak nevet adó Szent István királyunk, asszonyaink pedig bebizonyították, hogy a mai ember számára is csemege a régiek emlékezetes eledele: a főtt kukorica. Tombola is volt, célirányos, a katolikus temető takarítását és bekerítését szolgálja.
A sepsiszentkirályi vegyes felekezetű lakosok harmonikus együttélését számos tényező segíti. A helybeli unitárius tiszteletes asszony, Adorjáni Gyöngyvér nem csak alkalmi rendezvényekre szervezi a gyermekek ünnepi műsorait, újabban a magáról egyre többet hallató helybeli ökumenikus nőszövetség munkáját is irányítja. Erről kérdeztük.
– A sepsiszentkirályi ökumenikus nőszövetségnek 14 tagja van, szerdánként rendszeresen részt vesznek tevékenységeinken. Néha új tagok is jelentkeznek. Nemrég, április 18-án, négyen vettünk részt a sepsikőröspataki köri nőszövetségi találkozón. Ősszel, tavasszal ott a kerti munka. Feladataink sokrétűek, hiszen melyik az a tevékenység, amelyben nem lehet része egy asszonynak? Tavaly például gyönyörű selyemzászlót készítettünk, amit a három helybeli felekezet lelkésze közösen szentelt fel. Idén évad közepén is találkozunk, ha szükséges.
A lassú kikeletnek leginkább a szentkirályi gyermekek örvendenek. Az egykori iskola épületében csak ők csivitelnek vidáman. A gyermekhiány miatt megszűnt ugyanis a falu is­kolája, a fiatalok vagy Sepsiszent­györ­gyön, vagy az illyefalvi központi iskolában ta­nulnak. Mondanunk sem kell, ennek lebonyolításában legnagyobb segítség a központi iskola rendelkezésére álló sulibuszoké. Nem üres a felújított szentkirályi épület, mert ott rendel rendszeresen dr. Para János, a községközpont körorvosa.
– Tizenhárom óvodásom van – tájékoztatott Jákob Ágnes óvónő, aki Maksáról ingázik Sepsiszentkirályba. Aranyos, értelmes gyerekeimmel sikeresen tudok dolgozni. Nyolcat készítek fel a továbbhaladásra, de tíz új pótolja majd hiányukat ősszel. Tevékenységünk sokrétű. Hogy május elseje szabadnap legyen, anyák napját nőnapkor tartjuk mindig. Az Iskola másként hét alkalmával meglátogattuk a csernátoni falumú­zeumot, megnéztük a régi gépeket, találkoztunk Haszmann Pali bácsival, voltunk mesemondó versenyen, most pedig már készülünk a Tágasságot nekünk is megyei rendezvényre Sepsiszentgyörgyre.
A piac kötelez
A mindennapi élet, a megélhetés állandó munkára kötelez itt is. Két helybeli termelőhöz kopogtattunk be: Albert Jenő állattenyésztőhöz és Adorjáni Balázs pomológushoz. Az Adorjáni-vállalkozás közelebb áll a kételyekhez, hiszen benne vagyunk a rügyfakadásban, a kert pedig továbbra is a gyümölcscsemeték sokféleségét kínálja.
– Milyen volt az idei eladás, mi az, ami még nem késett el, lehet még ültetni? – kérdeztük.
– Nem panaszkodhatom ebben az évben – felelte –, mert őshonos alma- és körtecseme­téim mind gazdára találtak, elfogytak. Ez az utolsó hét, amikor még gyümölcsfacsemetét lehet költöztetni úgy, hogy előírás szerint előkészítjük a helyét és azonnal elültetjük. Van még cseresznye, meggy, alma és körte, valamint korlátlan mennyiségben díszcserje és zöld növények, ezek ugyanis edényekben cseperednek.
– Mi a véleménye a tejtermelőnek arról a sajtóban megjelent 2014 és 2020 közötti támogatási rendszerről, melyekre rábólintott már az uniós szakbizottság, és melyet sürgősségi kormányrendelet szabályoz? – kérdeztük Albert Jenőtől.
– Egyszerű: nagyon bonyolult! Maholnap az embernek nincs ideje dolgozni, mert a bürokratikus formaságokkal kell foglalkoznia. Nem túlzás, ha azt mondom, jogászt kell fogadnia annak, aki támogatást igényel, hogy olyan iratcsomót tehessen az asztalra, amely hibátlan és pontos. Nekünk, fiatalabbaknak könnyebb, de mit tegyen az idős termelő, aki nem tud megbirkózni vele?! Az unió elképzelései nem passzolnak az itteni lehetőségekkel. Az 5000 eurón felüli jövedelemmel rendelkező alakítson családi vállalkozást?! Háromféle adót fizettetnek velem, mert köteleznek, hogy az adóját is annak fi­zessem, akitől bérlem a földet. Miért nem rendezi ezt a pénzügy? Alacsony tejárakkal szinte lehetetlen eleget tenni mindennek. A családom számára nincs más kiút. A támogatás egy részét meg is kaptam. Jelenleg negyven szarvasmarhám van. Mindenki tudja, hogy az állattartás megszakítás nélküli munkát jelent. A megtermelt tejet a marosvásárhelyi Friesland cég szállítja el tőlem, s még három illyefalvi termelőtől. Van a faluban kb. 110 tejelő te­hén, a Covalact cég ke­ve­sellte a tejet, felmondott. Akinek nincs naponta 300 liter teje, azért nem jön ide a kocsi! Van olyan termelő, aki az illyefalvi feldolgozónak adja, olyan is aki behordja a városba, vagy olyan, aki borjút nevel vele.
– Neheztelnek sokan a faluban a családunkra, hogy miért nem vesszük át más család tejét is – magyarázta a ház asszonya, Albert Rita. Egyszerű a válasz: tilos, nem szabad, nem tudunk felelni azok minőségi mutatóiért!