Hét napig színházteremben, kiállítótereken, templomokban tapsolt a közönség helyi és vendégelőadók színvonalas produkcióinak, péntektől pedig az utcára költözött a városnapok, és a központnak szinte nem volt zuga, ahol ne történt volna valami. Korábbi esztendőktől eltérően a sportcsarnokból a Lábas Ház elé került a Szentgyörgy Expó, melléje az Aktív Turizmus Expó, a Gróf Mikó Imre utcát az iparcikkárusoktól átvették a hagyományos kézművesség mesterei, az ifjúság egyik része a múzeumkerttel szomszédos udvarban szórakozott, másik része – mint utólag kiderült, a szerencsésebb – a megyei könyvtár mögötti völgyben érezte jól magát, a gyermekek pedig jól belakták a Szent György teret, ahol a városnapok eddigi legsikeresebb gyermekbirodalma rendezkedett be.
Idén is jó volt itthon lenni a városnapokon, találkozni ismerősökkel, idegenbe szakadt barátokkal, rokonokkal, látni, hallani a helyi előadókat, tapsolni gyermekeinknek és távolról érkezett neves zenészeknek, vásárfiát venni a család tag­jai­nak, meginni egy sört, beleharapni a mustárba mártott mititejbe, a mézeskalácsba, hallgatni a Uriah Heep évtizedek óta bennünk lüktető zenéjét, Zorán (fotó) dalait, és végül, tekintetünket a magasba emelve, örvendeni a Szent György Na­po­kat záró fényjátéknak.