Kosztándi B. Katalin és Kosztándi Jenő életmű-kiállításaAjándék a megyeszékhelynek

Alig fél éve, hogy az EMÜK ideiglenes székházát felavatták, máris Erdély egyik legszínvonalasabb kiállítóterévé vált, a tavaly szeptemberi megnyitó óta több, a kortárs képzőművészeti alkotásokat bemutató tárlat sorát a Kosztándi házaspár életmű-kiállítása folytatja – mondta köszöntőbeszé­dében Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Felelevenítette, a város művészetkedvelő közönsége több ízben találkozhatott a két kézdivásárhelyi művész alko­tásaival csoportos tárlatokon, Kosztándi Jenőnek egyéni kiállítása 1970-ben, 1972-ben és 2004-ben volt Sepsiszentgyörgyön, Kosztándi B. Katalinnak 1986-ban és 2005-ben, de ilyen teljességben senki sem láthatta az együvé tartozó életművet (a tárlat anyagát Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMÜK vezetője válogatta). Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke Kosztándiék volt tanítványaként beszélt a szívvel-lélekkel oktató művészekről, a szigorú, mégis szeretetre méltó, halk szavú, ám tiszteletet parancsoló Katica néniről, a nemcsak az ecsettel, de a szavakkal is kitűnően bánó Jenő bácsiról, akinél minden tanítvány neve Lajos volt, akikhez tartott, azokat már pasasnak nevezte, és aki kiérdemelte, azt saját nevén szólította – így vált ő például Sanyókává. Egy alkalommal modell hiányában Jenő bácsi ült be középre, az akkor – több mint harminc éve – készült rajzát ajándékozta Tamás Sándor a művészetben és emberségben hosszú, tartalmas életet megélt Kosztándi Jenőnek.
Vargha Mihály szobrászművész, a Szé­kely Nemzeti Múzeum vezetője szintén Kosztándi-tanítvány: beszédében nemcsak a maga nevében, hanem az évtizedek alatt a két művész „keze alól kikerült” diákok nevében köszöntötte a házaspárt, kiemelve, ugyan nem minden tanítványuk vált képzőművésszé, de mindannyian a maguk területén roppant kreatív szakemberekké lettek. Jó volna, ha magasabb – kormányzati – szintekhez is elérne e felismerés, az talán az egész tanítási rendszer átgondolásához vezethetne, tette hozzá. Hogy mi a Kosztándiak tanításának titka? Lenyűgöztek tudásukkal, önzetlenségükkel, a tanítványok műtermükben láthatták is megvalósulni, amiről beszéltek, jó pedagógusérzékkel eszünket nemcsak a szakmára, hanem a világra is felnyitották – fogalmazta meg Vargha Mihály.
A köszöntőbeszédekre reagálva Kosz­tándi Jenő azt a lelki gyönyört köszönte meg, melyben részesültek, Sepsi­szent­györgy lakosságának sok szakmai csendéletet, a városnak sok modern tájképet kívánt – nyilván, nem megfestve, mondta meghatódva.
A tárlatmegnyitót zene – verskeretbe foglalva, a Plugor Sándor Művészeti Lí­ceum vonósnégyese nyitotta meg, majd Farkas Árpád Alagutak a hóban című versének előadásával Kozma Orsolya mikós diák zárta.