Mózes László
Azoknak, akik egyszer átvészelték, meglehetősen nyomasztó a hír, miszerint egy friss közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek több mint 58 százaléka támogatná és alig 31 százaléka ellenezné a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetését.
Az Inscop közvélemény-kutató cég adataiból kiderül, a férfiak, az ötven év felettiek, a falusiak és az alacsony jövedelműek körében az átlagosnál magasabb az általános hadkötelezettség bevezetésének támogatottsága, de a 34 évesnél fiatalabbak közül is csaknem minden második válaszadó támogatja a sorkatonasághoz való visszatérést. A felmérés egyébként biztonságpolitikai felvetéseket is tartalmaz – beszédes elemekkel: az ország lakóinak több mint háromnegyede bízik abban, hogy a NATO-tagság megfelelő védelmet nyújt a nemzetbiztonsági veszélyekkel szemben, illetve a válaszadók 46 százaléka az Egyesült Államokat tartja Románia legfőbb katonai támaszának –, ám ezeket értelmetlen boncolgatni, ugyanis egy esetlegesen kiéleződött katonai konfliktushelyzetet érdekek s nem közvélemény-kutatási adatok szerint kezelnek.
Azt viszont érdemes újólag, nyomatékkal leszögezni: mindazok, akik a kötelező katonai szolgálat visszaállítása mellett törnének pálcát, igencsak eltévelyedett, békétlen lelkek. Nem azért, mert szükség esetén védenék a hont, hanem, mert nem tudják, miről s miért beszélnek. A diktatúra idején vélhetően nem tapasztalták saját bőrükön, mennyit ér a köznyelven bakaságként emlegetett tizennyolc vagy kilenc hónapos szolgaság. Nem tudják vagy elfelejtették, hogy a balgán „férfiak iskolájának” is nevezett kötelező szolgálat során a fiatalok katonai ismereteket alig szereztek, ellenben megalázásban, kigúnyolásban, lelki, illetve fizikai bántalmazásban annál inkább részesítették őket. A magyar nemzetiségűek mindezt hatványozottabban érezhették, s aki egyszer átélte, nehezen hiszi el, hogy a katonaság berkeiben 1990 után gyökeres szemléletváltásra kerülhetett sor. Így sokak számára jelentett felszusszanást, amikor a 2007-es uniós csatlakozáskor felszámolták a sorkötelezettséget.
Hát erre lenne újból szükség, elbizonytalanodott, pályát s megélhetést nehezen találó fiataljaink erre vágynának? Hogy fabőröndbe csomagoljanak, katonai kiképzésként fogkefével mossák a mosdó padlóját, fagyban kukoricát szedjenek és sárban kússzanak, gázálarcban? Aki szívesen viselné az angyalbőrt, tegye hivatásos, még mindig számos előjogot s kiváltságot élvező altisztként vagy tisztként, de a sorkatonai szolgálat újbóli bevezetéséről értekezni nem több, mint ostoba felelőtlenség.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
