A Szent György Napok miccsszagú, hangos forgatagától némileg elszigetelten, a kARTa Valley magas fenyőfái és a völgy fölé ívelő vékony, macskaköves út aljában, a romos kazánház alatt olvasott fel és beszélgetett egymással délutánonként Adorjáni Panna, Borsik Miklós, Gerőcs Péter, Győrfi Kata, Horváth Benji, Kemény Zsófi, Nagy Kata, Németh Bálint, Potozky László és Urbán Ákos. A háttérben közben folyamatosan készültek az épület falaira a graffitik, néha elvonult egy-egy öreg párocska, egy-egy csoport fiatal a felolvasók mögött, és szemmel láthatóan mit sem sejtettek arról, milyen komikusan illusztrálták vagy zavarták meg a felolvasott szövegek világát. A szerzők kissé kiszolgáltatottan ültek ott, nem lehetett elbújni a szakmai diskurzus mögé, nekik is alkalmazkodniuk kellett a közönséghez és a hely szelleméhez – volt, akinek könnyebben ment, volt, aki kényelmetlennek érezte a helyzetet, ám ettől vált igazán izgalmassá az egész.
A vadregényes helyszín, az időjárás (második nap a résztvevők nyakába csöpögött az eső a kazánház lyukas plafonján keresztül), a graffitik és a változatos közönség, a szerzők és szavaik spontán találkozásakor valami felébredt, és elkezdte élni a maga életét. Valami közös, és mégis személyes, aminek mindannyian együttesen lehettünk egyenrangú részesei. Szólt a zene, beszéltek a szerzők családról, félresiklott szerelmekről, istenekről és istenképekről, nevettek magukon és egymáson, zavarba jöttek, kitárulkoztak, meséltek.
Nagy fába vágták a fejszéjüket az Avantage 2 Poetry szervezői. Bátor vállalkozás. És jól sült el. Szeretnék még ilyen élő, természetes és közvetlen irodalmi délutánok részese lenni.

ÖRDÖGH JÁCINT