De ilyen a világbéke napja. Mert ezt is ünnepeljük. Béke nincs még egy nap sem. Mikor érjük meg, hogy a háború napját fogjuk ünnepelni, mert háború, az nem lesz? Vagy itt volt nemrég a nők napja. Egy évben egy. A többi a férfiak napja. Bár abban, hogy ide jutottak, nekik is megvan a részük. Ők akarták az egyenjogúságot. Ezt a férfiaktól nyerték el. A férfiak vagy elitták, vagy elkártyázták. Miután elnyerték, azután a nők egyenjogúak lettek ugyan, de egészen egyformák mégsem tudnak lenni. Ugyanis a férfiak bárhogy is erőlködnének, nem tudnak gyereket szülni. A nők, amellett, hogy a háztartás, gyereknevelés és egyéb prózai dolgok feladatát megtarthatták, még új jogokat is beszereztek maguknak. Versenyt dolgozhatnak, elméletileg, bármilyen pályán. Aztán vannak még olyan ünnepek, mint a víz világnapja. Ezt azért ünnepeljük, mert olyan jól szennyezzük vizeinket, hogy nemsokára nem is lesz tiszta víz. Így nagy keletje lesz a víztisztító berendezéseknek. Az ember kimegy az erdőre, ami már le van tarolva. Ha árnyékban akar lenni, akkor felhúzza az esernyőjét. Elcammog a forráshoz, amire ki van írva, hogy ivásra alkalmatlan. Vizében már a halak sem ívnak. (A halak vajon isznak-e?) Megmossa benne a lábát, ha nem okoz bőrkiütést is. Kiütteti magát az otthonról hozott itallal. De ha antialkoholista, akkor majd elballag egy ivóvízkészítő automatához, és megiszik egy pohár vizet. Aztán elgondolkodik azon, hogy milyen jót kirándult. Számtalan ilyen és ehhez hasonló világnap van. A különféle betegségek világnapja. Főleg azoké a nyavalyáké, amelyeket nem lehet meggyógyítani. Ám ezek nem annyira jelentősek, mert nem érintenek mindenkit. De megülhetnénk a hazugság, a csalás, az igazságtalanság világnapját is. Mikor csak mutatóba marad belőlük a Földön. Nekem mégiscsak ez a rasszizmus elleni világnap tetszik a leginkább. Ez is olyan, hogy minél inkább harcolunk ellene (mármint a rasszizmus ellen) annál nagyobb lesz. Hogy sóvárgom a sovinizmus világnapját! Azt is akkor fogjuk ünnepelni, amikor már alig lesz. Vagy itt van az egyenjogosulatlanság napja. Ez is későn lesz. Amikor majdnem mindenki egyenjogú lesz. Akkor majd nem fogják egyik vagy másik népet, nemzetiséget arra kényszeríteni, hogy a más nyelvét tanulja meg, ha akarja, ha nem. Ha meg nem hajlandó, akkor ledugják a torkán. Ez körülbelül akkor valósul meg, amikor a románok március 15-ét fogják ünnepelni, a magyarok meg december 1-jét. Ennek ötletét már az Adevărulban is megírták. Mi ünnepelhetnénk akár Moldva és Havasalföld egyesülését is. No és a románok még ugyanakkor megünnepelhetnék azt a másik egyesülést, az 1940-es második bécsi döntés évfordulóját.