Márpedig ne üzengessen Bukarestnek az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), ahogy néhány nappal ezelőtt tette, amikor Európa más államaiban működő, sikeres autonómiamodellek alkalmazását kérte Romániától. Olyasmit is felvetettek, hogy a magyarok nem közbiztonsági kockázatot jelentenek, hanem valójában államalkotó tényezők, és politikai eszközökkel küzdenek az általuk jogosnak vélt célok eléréséért.
Minek jönnek mindenféle javaslatokkal a FUEN-esek, amikor a határon túli románokért felelős miniszterünk, Angel Tîlvăr szerint „a kisebbségek olyan jogi keretet élvezhetnek, amelyben a román állam hathatós támogatásának köszönhetően, akadály nélkül élhetik meg sajátos kultúrájukat”. Azt is említette, hogy a nemzeti kisebbségeknek hivatalból jár parlamenti képviselet. Ha a magyarok nem lesznek képesek szavazóik segítségével, önerőből bejutni a parlamentbe, akkor is helyet kapnak majd ott: egyet!
A román állam viszont nem cselekedhet lakossága nagy többségének akarata ellenére. Ugyanis egy közvélemény-kutatásból kiderült: a román polgárok nyolcvan százaléka szerint elfogadhatatlan, hogy a magyarlakta területek közigazgatási autonómiát kapjanak. Az is nagy gond nekik, hogy például a kolozsvári magyar éttermek Nagy-Magyarország alakú sült húsokat szolgálnak fel. Ha megkutatnák erről a közvéleményt, akkor ezt is bizonyosan elítélné a megkérdezettek nagy többsége.
Az államelnök Johannis szerint a magyarok nem jelentenek gondot, bár – szerinte – vannak különös és inadekvát követeléseik, de sok normális is akad. Ezek nagy részét a román állam már rendezte is. Azt is mondta, hogy a már régen megoldott problémákból sokkal több van, mint a megoldásra várókból. Oldásuk állandóan folyamatban. Sajnos, úgy látszik, némelyikük nehezen oldódó. Itt van mindjárt a zászlóügy, amelyet még tavaly tavasszal kezdtek el oldozgatni. Toldozgatták, foltozgatták, de csak mostanra sikerült igen jól megoldani. Minden jó, ha a vége jó. Illetve a vége a magyaroknak nem jó, mert az eredeti szövegben – melyet a felsőház el is fogadott – az állt, hogy a közigazgatási egységeknek joguk van saját zászló és címer használatához, amennyiben a helyi, illetve megyei tanács elfogadja. A törvény jobbítása végett ehhez a képviselőház hozzátoldott egy fél mondatot: két közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlaja és címere.
Ezek után címeres ökör, aki azt hiszi, hogy a székely zászlót lehet helyi és megyei lobogóként használni. Egy lóbogot!
Lehet viszont majd – változatok egy témára vagy egy zászlóra jelszóval – zászlókat, címereket összekombinálni. Máris vannak javaslatok, hogy a helyi tanácsok tegyék rá saját címerüket és a helység nevét legalább két nyelven. De lehetnek más variánsok is. El lehetne takarni a napot ezüstszínű felhővel. Más változaton a növekvő hold helyett csökő holdat tenni. És az amerikai zászló csillagait is rá lehetne vinni. Kék alapon aranyszínű csík helyett sárga alapon kék csíkot húzni. A svéd zászló mintájára kék alapon sárga keresztet rajzolni bele, és lehozni rá a napot, a holdat és a csillagokat.
Szóval a kombinációk száma végtelen. A kormánymegbízottak ötletei is számosak lehetnek, hogy megakadályozzák az olyan zászlók, címerek használatát, melyeket nem szívlelnek.
