Közös kincsünk az Erzsébet park címmel kezdeményezett beszélgetést az Életfa környezetvédelmi klub, melyre a városvezetés részéről Czimbalmos Csabát hívták meg, illetve a park-kiterjesztésre kiírt pályázat nyertesét, Zsigmond Pál építészt. A Kónya Ádám Művelődési Ház pinceklubjában tartott kedd délutáni, hosszúra nyúlott vitán olykor egymásnak ellentmondó vélemények hangzottak el, a beszélgetés meg kiterjedt a park területén túlra is, leggyakrabban a Mihai Viteazul térre.
Bevezetőjében Czimbalmos Csaba városmenedzser felelevenítette Sepsiszentgyörgy leendő főterének előtörténetét: terveztek oda mélygarázst, melynek megépítéséről a talajviszonyok miatt lemondtak, volt elképzelés arról, hogy a parknak a Mihai Viteazul tér felőli részét az Erdélyi Művészeti Központ székhelyének szánt épülettel zárják le, de ezt is elvetették. Így került sor az ötletpályázat meghirdetésére, melyet a lapunkban többször ismertetett sárkánydombos elképzeléssel Zsigmond Pál nyert meg. A városmenedzser kiemelte, a sárkánydombos terv csak a Bazársornak a prefektúra és részint a megyei tanács előtti részére vonatkozik, a park többi részének átalakítása, beleértve a Korzót is, a még 2009-ben elfogadott integrált városfejlesztési terv része. A vitán jelen lévő Antal Árpád polgármester hozzátette, a leendő főtér kialakításával nem majmolni szándékoztak valakit, csupán az uniós pályázati lehetőséget kihasználva (melynek nagy előnye, hogy a városnak önrészként csupán az összmunkálatok árának két százalékát kell állnia) egy korszerű városkép kialakítását tűzték ki célul.
A sárkánydombos elképzelés ellen Toró Attila emelt kifogást, szóvá téve, hogy az emberektől a tüntetés jogát veszik el, úgy véli ugyanis, a prefektúra előtt nem marad hely a különböző kormányellenes tiltakozásokra. Válaszában Antal Árpád kifejtette, előbb-utóbb a kormányhivatalnak és a megyei tanácsnak is költöznie kell, hiszen az egykori Fogolyán-ház visszaszolgáltatás tárgyát képezi, a megyei tanács területe szintúgy, egyébként is a dombon és mellette marad épp elég hely a tüntetőknek is. A tárgytól eltérve hamar szóba került a mocskos, élhetetlen város is, mindenütt csak a befejezetlen munkák, ami elkészült, az sem használható, ékes példa erre a Mihai Viteazul tér, ahol a lámpák most már nem is világítanak, de míg működtek, sem volt köszönet bennük, a burkolókövek egyre-másra lazulnak fel, a tömbházak átjáróiban a nagy távolságra tett kockakövek bokatörésre alkalmasak, nem közlekedésre, és a szökőkút egyenesen rettenet, nem élvezet, zaja zavaró, nagy hőségben meg oda járnak fürdeni az őrkőiek. Az általános panaszok közt felmerült az is, hogy nincsenek fák ültetve, hogy biciklivel nem lehet közlekedni a városban. Az ellentmondásokra rávilágítva Antal Árpád felhívta a figyelmet, a Váradi József utcát például azért kellett leszűkíteni, hogy a járdák is megmaradjanak, a zöldövezetet se csökkentsék és biciklisáv is legyen. Többször visszatérő témának bizonyult a fák kivágása, többen megfogalmazták, nagy fákat szeretnének látni a városban, nem vékony szárú növendékeket. Ezzel kapcsolatban a leendő főtér kialakításához a parkból kivágott fákra hívták fel a figyelmet. A polgármester elmondta, a beteg fákon kívül többet nem vágnak ki, a leendő tér szélének szabálytalan vonalát is az adja, hogy a meglévő fákat kikerülik.
Az Erzsébet park jelenlegi állapotára Domahidi Ildikó építész, a néhány évvel ezelőtt történt parkfelújítás tervezője hívta fel a figyelmet, elmondva, néhány fát fel kellett áldozni azért, hogy a közepes szintű és aljnövényzet számára életfeltételt teremtsenek az elvadult parkban, a mostanára kialakult állapotért viszont megérte. Hozzátette, a park még mindig nagyon kicsi ahhoz, hogy elvegyenek belőle, a leendő főteret erőltetett dolognak tartva, s bár belátja a tér elkülönítésének fontosságát, sárkánydombos lezárását azonban rettenetesnek találja. Kiderült, a sárkánydomb ötlete nem nyerte el az építészek tetszését, a beszélgetésen jelen lévő többi szakember – Török Áron, Wegroszta László, Cora Dumitrescu – egyaránt a terv újragondolása mellett foglalt állást.
