Pataki, akit republikánus létére három ízben is megválasztottak a hagyományosan a demokratákhoz húzó New York állam kormányzójává, azt követően nyilatkozott a távirati irodának, hogy az exeteri városházán megtartott gyűlésen bejelentette: beszáll az amerikai elnökválasztási küzdelembe. Az apai ágon magyar, anyai ágon ír-olasz származású politikus az első magyarországi gyökerekkel rendelkező amerikai, aki versenybe száll a Fehér Házért.
A kérdésre, hogy elnökként mit tenne másképp a magyar–amerikai viszonnyal kapcsolatban, George Pataki hangot adott véleményének, miszerint az Obama-kormányzat az első naptól kezdve túl kevés figyelmet fordított Közép- és Kelet-Európára. Mint mondta, nemcsak Magyarországról van szó, hanem Lengyelországról és Csehországról is, ahol a demokrata kormány egyik első döntésének eredményeképpen – anélkül, hogy az érintett országokkal előzetesen egyeztettek volna – elmaradt az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek kiépítése.
„A kommunikáció kétirányú utca. Úgy gondolom, az Egyesült Államok elnökének és külpolitikai csapatának meg kell értenie Közép- és Kelet-Európa fontosságát, több időt kell eltöltenie értelmes párbeszéddel ezen országok vezetőivel” – nyilatkozott a politikus. A felvetésre, miszerint a Re­publikánus Párton belül is vannak nézetkülönbségek Magyarországgal kapcsolatban (amíg John McCain szenátor kemény szavakkal illette a magyar kormányfőt, addig Dana Rohrabacher képviselő egy kong­resszusi meghallgatást összegezve arra a megállapításra jutott, hogy a magyar kormányt a konzervatív mivolta miatt érik támadások), George Pataki kijelentette: „Ha az Egyesült Államok előtt álló kihívásokra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy ezek egyike a Közép-Európával való nagyon jó, nyílt kapcsolatok fenntartásának ügye”. „De nyilvánvalóan előnyben kell részesíteni az amerikaiak szabadságának védelmét, a krízisek kezelését, legyen az a feléledő Oroszország vagy a radikális iszlám. Tu­dom, hogy Magyarország a NATO tagja, amelynek csapatai voltak Afganisztánban, és támogatja a Nyugatnak a radikális iszlám elleni erőfeszítéseit. És ez számít” – mondta az exkormányzó. „Egy ország belpolitikája az adott országra tartozik. Amire én fogok összpontosítani, ha lesz rá lehetőségem, az az amerikai nép és az amerikai kormány érdeke lesz. És hiszem, hogy ezt kellene tennünk”  – tette hozzá.
Az arra vonatkozó kérdésre, miszerint az ukrán válsággal kapcsolatban – a katonai biztonság szavatolása mellett – Wa­shingtonnak mit kellene tennie a közép-európai országok energiabiztonságának érdekében, Pataki előbb méltatta az amerikai energetikai függetlenség felé tett elmozdulást, majd hangot adott véleményének, hogy az európaiaknak meg kell érteniük az orosz földgázforrásoktól való túlzott függőség veszélyét, és alternatív forrásokat kell kifejleszteniük (csővezetékek, hazai források, megújítható energiaforrások).
A felvetésre, miszerint egy demokrata állam volt republikánus kormányzójaként, pártján belüli erős jobboldali nyomás közepette nehéz lesz megszerezni a hivatalos elnökjelöltséget, Pataki kifejtette: „Én vagyok az egyetlen, akit valaha is úgy választottak kormányzóvá New Yorkban, hogy nemcsak republikánus, de még a párton belüli konzervatív vonalat is képviseli. Sok éven át csak két republikánust választottak kormányzónak New York államban. Az egyik Nelson Rockefeller volt – egy Rockefeller! –, a másik én, akinek az apja nem beszélt angolul, mielőtt iskolába ment, mert csak magyarul tudott. Azt hiszem, bebizonyítottam, hogy a hátteremmel egy nagyon széles választói réteget tudok megszólítani, beleértve a republikánus törzsválasztókat, akik megválasztják az elnökjelöltet” – mondta.