Sokrétű gyermekvédelemAnyagiak és felelősség függvénye

Bár a sérült gyermekek rehabilitációjában sokat fejlődött a háromszéki ellátórendszer a gyermekjogvédelmi hatóság 1997-es megalakulása óta, sok még a tennivaló, ezért is fontos minden lépés, mellyel az érintettek helyzetén javítani tudnak. A hálózatról, illetve az új módszerről Szász Katalin megyei gyermekjogvédelmi és szociális aligazgatóval, valamint Székely Csabával, a kilyéni Székely–Potsa Rehabilitációs Köz-pont és az autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek sepsiszentgyörgyi központjának vezetőjével beszélgettünk.
Háromszéken több mint ötszáz gyermek szerepel a fogyatékossággal élők nyilvántartásában, közülük 141-en a szociális és gyermekjogvédelmi hálózat sepsiszentgyörgyi, kilyéni, kézdivásárhelyi és baróti nappali központjaiban részesülnek fejlesztésben, 126-an pedig a baróti, sárfalvi, nyujtódi, oltszemi bentlakásos ellátóközpontokban nevelkednek. Utóbbiak közül 89-en, míg az előbbi kategóriából 45-en élnek állami gondozásban.
Ha a speciális oktatási igényű gyermekek sepsiszentgyörgyi iskolájában tanulókat is figyelembe vesszük, úgy tűnhet, majd minden sérült, illetve valamilyen zavarban szenvedő gyermek részesül sajátos fejlesztésben, illetve ellátásban, de a megyei hatóság tapasztalata, hogy elsősorban a városoktól félreeső településeken maradnak ki gyermekek ebből a védelmi hálózatból, főként a távolság miatt, de olykor a tájékozatlanság is szerepet játszik abban, hogy nem kerülnek a megfelelő helyre.
Több odafigyelés kellene
Ebben a vonatkozásban a helyi önkormányzatok szociális felelősei is többet tehetnének – véli Szász Katalin megyei gyermekjogvédelmi és szociális aligazgató, aki szerint ugyan nem lehet minden faluban többféle szolgáltatást nyújtó központot létrehozni, de a családokat segíthetik információval, hogy hová forduljanak, hogyan járjanak el.
Mivel a megyei igazgatóság hatáskörébe tartozik a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek védelme is, az aligazgató arra is kitért, hogy sok esetben olyan problémákkal fordulnak hozzájuk a települési önkormányzatok, amelyeket helyi szinten is meg le­hetne oldani. „A téli nagy hidegekben jelentik, hogy adott családban fagynak meg a gyermekek, nincs tűzhely a lakásban, oldjuk meg a helyzetet, vegyük be a rendszerbe az érintett gyermekeket, de nem hiszem, hogy a faluban nem találnának egy használaton kívül lévő kályhát, amivel a család átvészelhetné a telet.”
Szász Katalin úgy véli, a szociális ágazatban nagy szerepe van a megelőzésnek abban, hogy a családok, ezen belül a gyermekek ne jussanak hátrányos helyzetbe, szerinte a prevenciót helyi szinten kell kezdeni. „Közösségi összefogással, a helyi hatóságok odafigyelésével sok  problémát meg lehetne oldani. Közös a felelősség, és nekünk az lenne a feladatunk, hogy olyan esetekben avatkozzunk be, amikor helyi szinten nem találnak megoldást.”
Székely Csaba pszichológusként a korai fejlesztésre hívja fel a figyelmet, melyben  nagy felelősség hárul helyi szinten a családorvosra: fel kell hívnia a szülők figyelmét, ha rendellenességet, lemaradást észlel egy kisbabánál, nagyobb gyermeknél. Azt javasolja, hogy újítsanak fel egy korábbi elképzelést, hozzanak létre pszichológusokból, gyógytornászokból, gyógypedagógusokból álló csapatokat, amelyek szűrést végezhetnének a félreeső falvakban, és akár fejlesztő foglalkozásokat is tarthatnának a rászoruló gyermekeknek. Ehhez természetesen pályázni kellene, egyelőre nincs ilyen kiírás, de az nem azt jelenti, hogy addig nem teszünk semmit – hangsúlyozza a szakember, aki ezúttal beszámolt a MOL Gyermekgyógyító programjában elnyert pályázatról is.
Az új fejlesztési módszer
Az  autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek 2002-től működő sepsiszentgyörgyi rehabilitációs központját és a 2008-ban indult kilyéni rehabilitációs központot irányító Székely Csaba az Életfa Család­segítő Egyesület irodavezetője is, tavaly készítette el a pályázatot, amely a MOL Gyermekgyógyító programjában nyert támogatást az élmény- és művészetterápiás alprogram kiírásán. Azzal a céllal állította össze a pályázati csomagot, hogy multiszenzoriális és művészetterápiás módszerekkel gazdagodjon az említett két központban dolgozó szakemberek eszköztára a gyermekek javára. A nyertes pályázat értéke 19 420 lej, amelynek nagy részét egy multiszenzoriális Snoezelen szoba kialakítására fordították a kilyéni fejlesztőközpontban, ezt követően indult el a zene-, mozgás- és képzőművészeti terápia, amelyeket minden esetben megelőzi a kiscsoportos multiszenzoriális ülés.
Székely Csaba lapunknak elmondta, egy hónapos tapasztalat után bizton állíthatja, hogy a Snoezelen szobában töltött idő növeli a koncentrációt, az éberséget, a gyermekek jobban teljesítenek a feladatok elvégzésénél, ez a terápia egyszerre nyugtat és stimulál, lehetőséget biztosít, hogy a sérült gyermekek fokozott pozitív ingerekhez jussanak, ezáltal önállóan fedezzék fel a világot. A Snoezelen speciális szoba működését két holland kutató dolgozta ki az 1970-es években, vidékünkön először rendeztek be ilyen típusú terápiás helyiséget.
A Székely–Potsa Rehabilitációs Központ Snoezelen szobájában található színváltós fényzuhatag, buborékoszlop, matrac, tükrök, tapintókorongok, cédélejátszó, tölcsér egyensúlyozáshoz, speciális kivetítő (folyadékeffektus), valamint a megszokottól eltérő homokozó segít a különböző ingerek keltésében, kellemes légkört teremtenek, amelyeket a gyermekek megtanulnak intenzíven érzékelni, ugyanakkor a feszültségoldást is segítik – ismerteti a szakember, és részletesen kifejti, hogy a Sno­ezelen szoba aktivizálja a gyermekeket, viszont pihentető, lazító és nyugtató hatása is van, fő célja a pszichés alapfunkciók: a figyelem, érzékelés és észlelés fejlesztése és aktivizálása.
A Snoezelen szobát jelenleg a sepsiszentgyörgyi és kilyéni központba bejáró negyvennyolc autista, Down-szindrómás, mozgáskorlátozott és egyéb sajátos szükségletű  gyermek használja, egyelőre az ellazulás a cél, de tervben a célzott foglalkozások beiktatása is. „Heti egy alkalommal csoportosan használják a Snoezelen szobát, egyszerre négy gyermek és két felnőtt, valamint minden egyéni fejlesztést megelőz 20–30 perc egyéni Snoezelen szoba egy gyermek és a terapeuta részvételével. Előre megbeszélt program szerint dolgozunk, mivel főképp az autista gyermekeknél nagyon fontos a napirend ismerete, és aki nagyon szeret a Snoezelen szobába járni, annak motiváció is. Minden gyermeknek megvan a kedvence, amelyet szinte minden alkalommal megkeres, és hosszasan elidőz mellette, van, aki csak a buborékoszlopot szereti, van olyan, aki imád a fényzuhatag alatt illegni, más nagyon szereti a tükörben nézegetni magát, és van olyan gyermek, aki a terápiás tölcsér forgatásától teljesen felélénkül. A gyermekek könnyen, gyorsan észreveszik az ingereket, fokozott mozgásaktivitással, hangadással vagy teljes ellazulással reagálnak a változásokra. Mind jól érzik magukat a szobában, a nyugodt környezetben nyitottabbá válnak. Mielőtt belépnek a Snoezelen szobába, levetik a cipőjüket, színes, más-más felületű korongon mennek végig, lágy zene szól, érdekes fények világítanak, különböző érzékszervi ingerek segítik a tapasztalatszerzést, majd következik az egyéni fejlesztés vagy a csoportos művészetterápia. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyermekek kipihentek és aktívak egy Snoezelen-terápia után, teljesítményük az egyéni fejlesztés során sokkal jobb, mint a korábbi eredményeik, amikor az egyéni fejlesztést nem előzte meg multiszenzoriális terápia.”
Akadályok
A hátrányos helyzetben lévő gyermekek megsegítésére létrejött, országos szórásban működő SERA Alapítvány már tavaly megkezdte volna egy fejlesztő, rehabilitációs nappali központ építését Sepsiszent­györ­gyön, a helyi önkormányzattól csupán erre alkalmas területet igényelt a szervezet, amely vállalta a leendő létesítmény megvalósításának teljes költségét. Bürokratikus és egyéb természetű akadályok miatt mindeddig nem sikerült kijelölni a megfelelő területet, az alapítvány átütemezte a beruházást erre az esztendőre azzal a kikötéssel, májusban kezdené az építkezést, hogy év végére be is tudja fejezni.
Lapunk érdeklődésére Czimbalmos Csa­ba városgondnok azt mondta, eddig több terület is szóba jött a leendő központ számára, egy esetben az építési engedély is megvolt, de utóbb kiderült, fontos villanykábelek húzódnak a területen, egy másik teleknek nem volt tisztázott a jogi helyzete, harmadszor a városi építészeti szabályozás nem tette lehetővé ilyen típusú létesítmény építését a kiválasztott területen. Hang­súlyozta, kevés építkezésre alkalmas területe van a városnak, ami pedig rendelkezésre áll, annak felhasználását a meglévő városrendezési tervhez kell igazítani. Jelenleg a Penny üzlet melletti-mögötti, több mint ezer négyzetméteres területről tárgyalnak, ahol az épület mellett parkolót, zöldövezetet is ki kell képezni. A városgondnok bízik abban, hogy hamarosan elhárul minden akadály az építkezési engedély megadása elől, és kezdődhetnek a munkálatok.
Az új létesítménnyel valóban nagymértékben bővülhet a sérült gyermekek háromszéki ellátórendszere, de van még bőven tennivaló – véli Szász Katalin, aki szerint a közlejövőben Kovászna és Bodzaforduló felé tájolódva kellene fejleszteni a hálózatot, hogy legalább a megye mind az öt városában elérhető legyen ilyen jellegű szolgáltatás.
A szándék jó, az elképzelések reálisak, talán pénz is lesz a bővítésre, de amíg a rendszerben dolgozók számát a törvényes szabályozás a jelenlegi szinten tartja, addig érdemben nem javulhat az ellátás minősége. Jelenleg közel ezer állami gondozott gyermek szerepel a megyei hatóság nyilvántartásában, akik bentlakásos családi házakban, hivatásos nevelőszülőknél, rokoni elhelyezésben nevelkednek, az igazgatóság alárendeltségében működik a sürgősségi és az anyás központ – megannyi szociális helyzet –, valamint az örökbeadásokért is felelnek, és mindehhez a törvényes személyzeti keret csupán kétharmadával rendelkeznek. Két év múlva fennállása huszadik évfordulóját ünnepelheti a gyermekjogvédelmi igazgatóság, és van is mit ünnepelnie, hisz a semmiből született egy biztonságos ellátórendszer. A hálón azonban még van bőven, amit szövögetni, ehhez pedig még több helyi és központi politikai akaratra, szociálisan érzékenyebb törvényes szabályozásra, több pénzre és felelősségre van szükség.