Épül, szépül szűkebb és tágabb környezetünk, gombamód szaporodnak az új létesítmények, ám hasznukat mégis alig látjuk. Jó példa erre Sugásfürdő, ahol hiába készült mászófal, kalandpark, minigolf-, tenisz- és gördeszkapálya, jól felszerelt edzőterem – bezárva állnak.
Pályázati pénzekből, eurómilliókból újult meg a megyeszékhely szomszédságában a turistacsalogató és helyiek kikapcsolódását is szolgáló üdülőközpont, ám úgy tűnik, potyára érkeznek a szép idő csalogatására a gyalogos vagy biciklis kirándulók, fölöslegesen veszi erre útját a család autóval, szórakozási lehetőség nincs, enni-, innivalót csak szerencsével talál, ha a két helyi vendéglő egyike éppen nyitva. A tavaly ősszel beharangozott székelyföldi szabadidőközponttá válás egyelőre álom marad.
Kézenfekvő az önkormányzatot okolni, az újjáépítés költségeinek jelentős részét fedezte, és övé lenne a működtetés felelőssége is. Csakhogy, mint Romániában oly sok esetben, az állam, intézményei elsősorban akadályozni és nem segíteni igyekeznek a helyi közigazgatás munkáját. A prefektúra azt lesi, hol tehet keresztbe, szakképzett jogászai a kákán is csomót keresnek, és ha találnak bármilyen hibát, ragadozó módjára csapnak le, ellehetetlenítve a működést. Nemkülönben a számvevőszék, amely árgus szemmel ellenőriz mindent, és büntet, bezár, ha valami nem nyeri el tetszését. S ha mindez nem lenne elég, ott a kormány, amely kénye-kedve szerint változtatja a játékszabályokat, mire megfelelnél egy előírásnak, törlik azt és újat hoznak. Mindezeknek köszönhető, hogy hiába hajlik már nyárba a tavasz, Sugásfürdő létesítményei nem fogadhatják a vendégeket. A városháza sakkozik, próbálja kitalálni, miként alkalmazhat gondnokokat, felvigyázókat, és megtörténhet, mire születik egy megoldás, újabb bukaresti szabályozás tiltja majd meg.
Évek óta harsognak a decentralizációról politikusaink – igaz, elsősorban ellenzékből tartják fontosnak a központosítás felszámolását, kormányra kerülvén még inkább Bukarestbe igyekeznek összpontosítani minden döntést, hatalmat, pénzt. Még saját létesítményeik működtetésében, a szükséges alkalmazottak számának megítélésében sem adnak szabad kezet a helyi hatóságoknak, a főváros akarja meghatározni azt is, miként nőjön fű, fa, virág. Sugásfürdő helyzete kicsiben jól példázza, milyen káros a Romániában meggyökerezett központosított állami berendezkedés. Hasznos lenne a valós önkormányzatiság elvének érvényesülése, ám egyelőre ennek alig nagyobb az esélye, mint a románság által mumusnak kikiáltott területi autonómiának.