FEKETE ZOLTÁN, Kilyén. Sokan kérdezték már, hogy a református templommal szemközti területen milyen ház épül és kinek. Hát nem titok: az egyház zöldség- és gyümölcstermesztését szolgálja, a raktározást és feldolgozást. És mivel a tetőtér elég nagy, úgy gondoltuk, hogy ezt más közösségi célokra is használhatjuk, főleg a fiatalok.
Gyülekezetünk az utóbbi időben több olyan tevékenységet felvállalt, amely a szeretetet, törődést, segítőkészséget tükrözi: ilyen a vallásórára járók két éve működő konyhája, ez évtől pedig a fogyatékkal élő fiatalokkal való foglalkozás, ami egy óvónő és egy szociális gondozó segítségével történik kéthetente; ehhez adódnak a már megszokott egyházi alkalmak. Ehhez a sokrétű munkához az imaterem mellett más helyszínre is szükség volt. A kilyéni református egyházközséghez tartozó új épületet 2013-ban húztuk fel kertészetnek, tetőterét 2014-ben alakítottuk ki ifjúsági központnak. A beruházást holland támogatásból kezdtük, a tetőteret pályázatból, az Emberi Erőforrások Minisztériuma EGYH-KCP-14-0062 projektje keretében valósítottuk meg. Minden jóindulatú érdeklődőt szívesen látunk a kertészetben és a közösségi tevékenységben is.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Amióta a városvezetés közzétette az új főtér tervét, késhegyre menő vita folyik róla. Jómagam dicsérem a sárkány ötletét, mert a mi kultúránkban a gonoszt jelképezi, aki ott székel a leendő dombbal szemben, és nem is két, hanem hét feje van. A főispánra gondolok, természetesen. Ami a dombot illeti, szerintem nagyobb is lehetne, hogy eltakarja ama szoborcsoportot is, egy idegenből ide telepedett, xenofób önkormányzati képviselő asszony nagy bánatára. Szerencsére ügyes polgármesterünk van, aki helyére tudja tenni a dolgokat!
FÁBIÁN GIZELLA, Sepsiszentgyörgy. A legkisebb óvodás is tudja, hogy a sárkányt le kell győzni, de nem úgy, ahogy a Sugás Áruház előtti Gyurika teszi, aki csak lovagol a hátán. Ha a földön lesz a sárkány(domb), a kisgyermek csak úgy belerúg. Azt hiszem, a városvezetés korszerűsítés céljából terveztetett sárkányt a város főterére, de ez nem csupán városrendezési, hanem vallási kérdés is. A legenda szerint Georgius – akinek nevét büszkén és joggal viselheti tizenhárom templommal rendelkező városunk – Krisztus nevében járta a világot, hősies ereje hitéből fakadt. Imádkozzatok, és én legyőzöm a sárkányt – mondta; valószínűleg nem véletlenül lett a keresztények egyik legnagyobb szentje. Mi azonban ne felejtsük el saját hőseinket se, jusson eszünkbe, hogy a sárkánydomb helyét valamikor Gábor Áron térnek nevezték annak emlékére, hogy először itt sütötte el az ágyúját a székely őrnagy, akit még a románok is tisztelhetnek. Pedig elég megaláztatás érte Budapesten és a bécsi tüzériskolában is, és az sem elismerés, hogy sepsiszentgyörgyi szobrát a belvárosból a Csíki negyedbe költöztették, ahol a civilizálatlan emberek gyakran levizelik. Jobb lenne a sárkánydomb helyett a Gábor Áron-szobrot állítani a Főtérre, és megfelelő környezettel (fallal vagy zöldövezettel) körülvenni, mert a modernizmus is úgy jár, mint a hajdan divatos kabátok: eltűnik. Akárkivel beszélek, senkinek sem tetszik a sárkánydomb, a gyűlésen is ott voltam, és hallottam, hogy az építészeknek sem. Hát ne ragaszkodjanak hozzá azok a városvezetők, akik annyi szépet és jót alkottak már, ne árnyékolják ezt be egy rossz ötlettel, amelyen még lehet és kell is változtatni – mert így akarja a város népe, akik szeretettel akarnak a parkba és a főtérre menni, és vezetőikre felnézni.
