Minden nemzetéhez ragaszkodó magyar számára írom a következőket: a trianoni békediktátummal tízmillió magyar állampolgárt kényszerítettek más nemzet igájába. A valóságban igen sok esetben azok is rosszabb helyzetbe kerültek, mint amilyenben Magyarországon voltak, akiket az úgynevezett nemzeti államukhoz csatoltak. Ilyen például az erdélyi románok esete, miként azt még egyik vezetőjük, Iuliu Maniu is észrevételezte.
A későbbiekben az így elcsatolt magyarok soraiból több tízezret legyilkoltak (Délvidéken), másokat elűztek szülőföldjükről (Felvidékről), ismét másokat internáltak vagy közvetett módon elüldöztek hazájukból (Erdélyből). Az idegen országokba kényszerített magyarság összességét megfosztották vagyonától és életlehetőségeitől...
Összegezve az előbbieket, adódik a következtetés, hogy a diktátum azoknak az igájába hajtott, akik megpróbáltak életlehetőségeinktől megfosztani vagy elpusztítani minket.
Nem akarok összehasonlításokat tenni, mert ebben nem szokás és nem is illik, de más népeket, amelyek a miénkkel hasonló elbánásban részesültek, a fél világ gyászol és sirat, nekünk pedig a Trianon óta eltelt időtől mostanig még panaszkodni sem volt szabad, mert esetleges panaszunk sértette a velünk ellenséges hatalmakat, sőt, még a nemzetközi jog által ránk kényszerített törvényeket is.
Ezzel együtt nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy az eltelt ezer esztendőben itt, a Kárpát-medencében államot hoztunk létre. Bízom abban, hogy az általunk létrehozott értékek előbb-utóbb a közös Európában is számítani fognak.
Rozsnyai Sándor
