Az új sepsiszentgyörgyi főtérrel kapcsolatban meghirdetett találkozóra vegyes érzelmekkel mentem el, és előérzetem nem csalt. Hiába nem tetszik a városvezetésen és a tervezőn kívül senkinek sem a tér, mégis megvalósul.
Minden választási ciklusra egy sárkány. Kisebb, nagyobb, félresikerült... Az új építmény nyolc méter magas lesz – ha egy tömbházlakás magassága 2,5 méter, akkor háromemeletnyi (képzeljük el ezt bő eső után) –, amelyen majd a gyermekek mindennap élvezettel leszúrhatják a sárkányt. A tériszonyban szenvedő anyuka, akinek kisfia nyolc méter magasban döfködi a szörnyszülöttet, lent „nyugodtan” fog sétálni, mert fel nem mer menni.
A tervet állítólag Bukarest hagyta jóvá. Ki az az agyament, aki hagyja, hogy a kormányhivatal és megyei tanács épületét elfedjék, majdnem megközelíthetetlenné tegyék? Szerintem csupán lepecsételték, nem helyszínelt senki, mint ahogy szakemberekből álló zsűrit sem hívtak össze e sebtében és majdnem titokban meghirdetett és elfogadott tervhez.
Inkább a romos Bodok Szállót kellene felújítani, s ha már ki kell költöznie mostani épületéből a kormányhivatalnak és a megyei tanácsnak, akkor nekik átadni. Itt lenne hely tüntetni is, mert az új, építészetileg és esztétikai szempontból is elfogadhatatlan tér ezt a lehetőséget is elveszi tőlünk.
De mit ér a nép szava, ha a vox dei a döntő. Egy biztos, az 1989 előtti és utáni demokrácia között nálunk kevés a különbség. Azelőtt otthon, csendben mondtuk el a véleményünket, most kiabálhatunk, de minek, mert mégis az történik, amit a vezetés akar. Tetszik, nem tetszik, a békát le kell nyelni.
Kerekes Mária
