Egyik legemberpróbálóbb feladatuk a tájház konyhájának felújítása volt. Agyagot a falu határából, trágyát és szénamurhát gazdáktól gyűjtöttek, kapával és lábbal elegyítették, majd a kulimáncolás után meszeléssel és a kiállított tárgyak megtisztításával kerekítették egésszé munkájukat. Szó szerint belekóstoltak a helyi ízekbe is: megtanulták, miként kell otthoni körülmények közt tehéntejből, illetve esztenán juhtejből sajtot és ordát készíteni, kürtőskalácsot, kenyeret és tésztát sütni. Egy fiúcsoportnak megadatott, hogy a mezőn gereblyézzen, szénát takarjon, hordjon a csűrbe, mások fát vágtak és raktak el, gyógynövényeket gyűjtöttek, konyhakerti növények gondozását vagy  népdalokat tanultak. Élmény volt számukra a vízimalom, a kovácsműhely és a szövő­asszonyok felkeresése, ahogy a Zsigmond Ibolya által tartott tojásírásos „gyorstanfolyam” is. Közös programot szerveztek számukra a helyi iskolásokkal, részt vettek az ifjúsági bibliaórán, istentisztelet után pedig kis színdarabot mutattak be. Az utolsó napon frissen készült dolgozatokban, rajzokban, festményekben vagy éppen dalban „számoltak be” élményeikről.
A Bodvaj Egyesület veze­tője, Benedek Márta úgy véli, igencsak hasznos volt az együtt­működés, nemcsak azért, mert a pesthidegkúti fiatalok jelenléte felpezsdítette a falu életét, de ők is sokat tanulhattak, nem mindennapi kihívást jelentett a hosszú esemény megszervezése. „Kiváltképp örvendek a létrejött kapcsolatoknak, de annak is, hogy vendégeinket olyan folyamatokba kapcsolhattuk be, melyek nálunk éppen zajlottak, s így megbizonyosodhattak: Kisbacon igenis életerős, élő falu.”