Öcsike, Laci, Juci, Sári egész nap együtt játszott a kertben. Akár hiszitek, akár nem, estefelé már semmi új játék nem jutott eszükbe. Mégiscsak hosszú egy nyári nap, ha nincs dolga az embernek. Összegyűltek hát egy nagy, terebélyes fa alá tanácskozni; mivel üssék agyon az időt, amíg be nem sötétedik.
Öcsike egyszerre csak a fejére csapott:
– Van nekem egy nadselű gondolatom, gyerekek!
– Mi az, mi az? – kérdezték izgatottan a többiek.
– Cseréljünk ruhát. Mi, fiúk, fölvessük a lányok ruháját, ti, lányok, a miénket, úgy kezsdjük újra a játékot.
Juci, Sári húzódott egy kicsit, hogy így meg úgy, mit szól ehhez a mama, ha megtudja – de a két huncut fiú addig erősködött, hogy észre sem vették, hipp-hopp, fiúvá lettek a lányok, leánnyá a fiúk. No, hiszen, kacagtak is egymáson!
De hát rosszul mondtam, gyerekek. Hiába cserélték el a ruhájukat, nem lettek fiúvá a leányok és főképen: nem változtak leánnyá a fiúk. Sőt, nem tudom, mi bújt beléjük, de még vadabbul kezdtek hancúrozni a lányok szoknyácskájában.
– Akajs-e bakot uglani, Sálikám – kérdezte Öcsike Lacit vékony hangon.
– Hogyne akarnék – sipogta Laci – hajolj csak le, Jucikám!
Azzal már ugrott is keresztül a hátán. Most ő hajolt le, Öcsike ugrott, aztán megint ő ugratta át Öcsikét – az igazi Juci és Sári magához sem tért még meglepetéséből, már a kert másik végéig ugráltak el. Szegény nadrágos kisleányok lélekszakadva futottak utánuk.
– Mi lesz az én gyönyörű ruhámból! – kiáltotta Juci.
– Összegyűritek a szép kék selyemövemet! – sírt Sári.
– Adjátok vissza a ruhánkat! – mondta mindkettő egyszerre.
– Majd ha fagy, hó lesz nagy! – szólt le gúnyosan Laci a kerítés tetejéről.
– Gyertek utánam! – mondotta Öcsike, buzgón igyekezvén Laci nyomába. – Vegyétek el, ha tetszik!
A kerítésre talán még felmászott volna valahogy a két kisleány (mi mindent meg nem tesz az ember a ruhájáért, meg a szép kék selyemövéért!) – hanem az a két huncut most nyaktörő mozdulattal átmászott a kerítésről egy magas fa áthajtó ágára. Az ágra leültek, szép csendesen megpihentek. A ruhácskákat megtépte a kerítés, megtépte az ág, Sári, Juci kétségbeesve könyörgött:
– Gyertek le már! Jaj, jaj, mit szól majd az édesmama!
Öcsikének, Lacinak sem volt kőből a szíve, sötétedett is már, hát lemásztak a fáról. Uram Isten, mivé lett lemászás közben a szép kék selyemöv!
Mikor szemtől szemben álltak egymással a földön, a két kislány keserves sírásra fakadt:
– Sédeljétek magatokat! – kiáltott rájuk Öcsike. – Ilyen nagy fiúk, aztán mégis silnak! Nem éldemes veletek játsani!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
