Labdarúgás, III. ligaAz eredmény nem rossz, de lehetett volna jobb is

– A Sepsi OSK a harmadik helyen zárta a 2014–2015-ös harmadosztályos pontvadászat első csoportját, ami újoncként nem kis eredmény! Játékos-edzőként miként értékeli csapata teljesítményét?
– A végeredmény nem rossz, de ebből a szezonból többet is ki tudtunk volna hozni. Sajnos, ez nem jött össze, mivel nagyon nehéz majdhogynem semmiből csapatot építeni. Tavaly nyá­ron tizennégy játékos csatlakozott a harmadik ligás osztályozót megnyerő kerethez, majd a télen további öt labdarúgó jött az OSK-hoz. Ha túl gyakori a játékoscsere, nehéz ütőképes csapatot alkotni, de a szezon vége felé még így is jól futballoztunk, a játékosok összeszoktak, és megértették, mit is kérünk tőlük. A szezon végi eredmények azt mutatták, hogy többre képes ez a csapat, mint amit láthattunk a fiúktól a pályán. Ahogy mondtam korábban is: az eredmény nem rossz, de lehetett volna jobb is!
– Akár meg is nyerhettük volna a bajnokságot?
– Igen, akár bajnokok is lehettünk volna, de sajnos nem tudtuk, milyen ellenfelekkel kell megmérkőznünk, és a sok érkező játékos miatt nehéz volt csapatot alkotni. Mi sajnos a kicsi csapatok ellen veszítettünk pontokat (Csíkszereda, Rădăuţi vagy éppen a Bákói Aerostar). A játék alapján hiába érdemeltük meg a győzelmet, ők tapasztaltabbak, rutinosabbak voltak, mint mi.
– A nemrégiben véget ért szezonban az OSK jobban játszott idegenben, mint itthon... Mivel magyarázható ez?
– A hazai együttesek bizonyítani szeretnének, s mivel mi egy többet passzoló csapat vagyunk, megnyíltak előttünk a kapuk, és könnyebben tudtunk érvényesülni, amikor ellenfeleink kijöttek ránk. Már a gyerekeknek is a passzolgatás fontosságát próbáljuk megtanítani, hiszen az a látványos, és nem az, hogy összevissza rúgjuk a labdát. Itthon viszont mindenki védekezett velünk szemben, s ha nem csal az emlékezetem, csak Piatra Neamţ lépett fel offenzívabban, és sok gólt rúgtunk nekik...
– A Sepsi OSK volt a bajnokság legjobban védekező csapata. Ez tudatosan felépített dolog volt, vagy csak így jött ki a lépés?
– A védelmünket tapasztalt játékosok alkották, s nyugodtan kijelenthetem, hogy a mi defenzívánk volt a legrutinosabb a csoportban. A középpályától hátrafelé jól állt a csapat, nekünk gondjaink a támadással voltak... Az őszi idényben nagyon könnyen eljutottunk az ellenfél kapujáig, de nem volt, aki befejezze az akciót. A tavaszi idényre már változott a dolog: eljutottunk ziccerig, gólokat is szereztünk, de nem annyit, amennyit kellett volna.
– Mennyire van megelégedve a játé­kosokkal?
– Azokkal, akikkel meg voltam, meg vagyok elégedve, itt vannak a csapatnál, és maradnak is. Voltak azonban olyan labdarúgók, akik jöttek és mentek, s úgy vélem, ők nem értették meg azt, amit elvártunk tőlük. Közöttük akadt zsoldos is, aki csak a pénzért jött ide. Az olyannal nem lehet dolgozni, hiszen csak a fizetésre hajt, és annyival meg is elégszik. A fiatal játékosaink nyolcvan százalékával meg vagyok elégedve, de ők is tudják, és én is gyakran mondom nekik, hogy többre képesek, mint amennyit mutattak idáig. Sajnos, még nem értették meg, nem fogták fel, hogy mi az erősségük, mindannyian át akarják szökni a fejlődés lépcsőfokait, jobban és többet szeretnének futballozni. Mindenki fegyelmezett volt a pályán és azon kívül is, s bízom abban, hogy az elkövetkezőkben még jobbak lesznek.
– A III. liga tíz legeredményesebb játékosa között van két szentgyörgyi is: Stângă tizenkét, Coman pedig nyolc góllal segített az OSK-n.
– Nagyon örvendetes a teljesítményük, de azt hiszem, rúghattak volna több gólt is. Ez vonatkozik a többi játékosomra is, akik a tapasztalatlanság, a rutin hiánya vagy éppen az önzőség miatt nem tudtak többet segíteni a csapaton.
– Mi a helyzet Kurtuly Róberttel, aki a megyei bajnokságban a csapat húzóembere volt, ősszel még játszott az OSK-nak, ám tavasszal elhagyta az együttest...
– Mivel ő is elért egy bizonyos kort, első helyen a családja áll. A foci mellett dolgozott, s még azt is elfogadtuk, hogy akkor jön edzésre, amikor tud, de számítottunk is rá. A tavaszi idény ötödik vagy hatodik fordulója után azért hagyta el az OSK-t, mert kapott egy jobb külföldi ajánlatot. Kint is dolgozik és futballozik, ám több pénzért, és ez érthető is. Jobb ez így neki.
– A 2014–2015-ös szezont három Kovászna megyei csapat kezdte meg, ám csak kettő fejezte be. Az jót tesz a háromszéki focinak, hogy ilyen sok csapatunk van a III. ligában, vagy ez csak széthúzáshoz vezet?
– Az volna igazából jó a háromszéki focinak, ha stabilan lenne három csapata a harmadik ligában. Sajnos, ehhez nagyon nehéz előteremteni a szükséges anyagi hátteret. Nekünk nagyon nagy szerencsénk van Diószegi Lászlóval, mert így nem függünk senkitől, s ha valaki társul hozzá, az már csak jó. Én nem beszélnék széthúzásról, hiszen ha három csapatunk van a III. ligában, akkor az azt jelenti, hogy jó a színvonal a megyeiben, és megérdemeljük, hogy több csapatunk legyen egy magasabb osztályban. A fiatalokat ösztönzi az a tény, hogy megyénknek van III. ligás csapata, hiszen az ott játszó együtteseknél is futballozhatnának. Talán az volna jobb, ha még több csapatunk lenne a harmadosztályban, hiszen tovább erősödne a megyei bajnokság. Az utóbbi időben többen és jobban odafigyeltek az utánpótlás-nevelésre, és sohasem tudja az ember, hogy hol fedez fel egy tehetséges labdarúgót. A szövetségnél arról döntöttek, hogy a következő szezonban három 19 év alatti játékosnak kell lennie a pályán, és mellettük minimálisan még kettőnek kell ülnie a padon. Ez nagy lehetőség a fiatal focisták számára.
– Jelenleg vakáción van a csapat. A nyári program összeállt?
– Igen, most vakációznak a fiúk, és reménykedem abban, hogy nem úgy nyaralnak, hogy nem csinálnak semmit, mivel akkor nehéz lesz a felkészülés. A nyári programunkról még nem tudok egyebet mondani, mivel nem tudjuk, hogy mikor kezdődik a bajnokság. Az sem tiszta még, hogy hány csapatos lesz egy csoport, és mennyi csoportja a harmadik ligának... Várhatóan július első felében megkezdjük a felkészülést, hiszen augusztus közepén már a Román Kupában kellene játszanunk. A bajnokság valószínűleg augusztus végén, szeptember elején rajtol, mivel a szövetségnél egy picit elhúzták a III. ligáért kiírt osztályzót. Ennek az első meccsét a hétvégén, a visszavágókat pedig június 27-én rendezik meg. Csak ezután derül ki, hogy a feljutottak közül ki vállalja és ki nem a harmadosztályos szereplést, csak ezt követően készül el a csoportbeosztás, és ez hosszabb folyamat...
– Edzőtábor van kilátásban?
– Igen, és most nyáron sem megyünk messzire, csak Kézdivásárhelyig, ott remek körülmények között edzhetünk.
– Lesz változás a játékoskeretben?
– Már javában dolgozunk a következő bajnoki idény játékoskeretén, távozókról nem igazán tudok, s csak a kölcsönkapott labdarúgók sorsa kérdéses még. Ilyen például Jakab, aki a Brassói FC-től érkezett hozzánk, s most neki kell eldöntenie, hol akarja folytatni... Jelen pillanatban két játékossal is tárgyalunk, és bízunk abban, hogy majd ők lesznek az OSK húzóemberei. Több fiatal labdarúgót is nézegetünk, ők mind háromszékiek.
– Még bő hetek választanak el a következő szezon rajtjától, de kíváncsi vagyok: már van megfogalmazott célja a Sepsi OSK-nak a 2015–2016-os idényre?
– Mi a legjobbat szeretnénk elérni, de ez sok mindentől függ még. Egyszer meg kell néznünk, hogy az anyagilag mibe kerül, itt értem azt, hogy még hány játékossal kellene kibővíteni a keretünket. Sajnos, amíg nincs elkészítve a harmadik liga csoportbeosztása, nem mondhatjuk, hogy húzunk a II. ligára. Szeretnénk, ott vagyunk, remélem, hogy ott leszünk, de még nem tudom, hogy miként alakulnak a dolgok...
– Ifjúsági bajnokságban is érdekelt volt az OSK. A junior A-ban tizenharmadik, míg a B-ben a tizennegyedik lett a szentgyörgyi csapat.
– Az ifjúsági bajnokság számunkra nem úgy sikeredett, ahogy elképzeltük. Gondjaink voltak, mivel a nyáron rosszul sikerült a szelekció, a gyertya egy kicsit az ujjunkra égett, hiszen kezdődött a bajnokság, és nekünk még nem volt játékosunk. Azokról a játékosokról, akiket kiszemeltünk, és tudták volna segíteni a nagy csapatot is, lemaradtunk, mert más együttesnél vagy külföldön próbáltak szerencsét. Sajnos, így jártunk... Ennyire futotta az erőnkből, és az megfontolandó, hogy az elkövetkezőkben érdemes-e ebbe fektetni, lesz-e, akivel foglalkozni...
– A legkisebb csoportokkal mi a helyzet?
– Sok kisgyerek jár hozzánk edzésre, és ennek nagyon örvendek. Gondjaink és nagy hiányosságaink vannak a 2002-es, a 2001-es, a 2000-es és a 1999-es korcsoportban... A legerősebb csoportunk a 2003-as és a 2004-es, ezekben a korosztályokban szép eredményeket is elértünk. Hat éve dolgozunk velük, nagyon kitartóak, hiszen amikor esik az eső, a 34-ből mintegy 20-an ott vannak az edzésen. Ez jó dolog!