A pótlék három mandátum, vagyis tizenkét év parlamenti tevékenység felett nem növekszik: a legnagyobb parlamenti nyugdíj-kiegészítés így mintegy 4000 lej lehet. A tervezet kezdeményezői között eredetileg kormánypárti és ellenzéki törvényhozók is voltak, miután azonban a sajtó bírálni kezdte a törvényhozók kapzsiságát, a liberális ellenzék visszavonta aláírásait, és nemmel szavazott. Minden más alakulat – a Szociáldemokrata Párt, a Konzervatív Párt, a Románia Haladásáért Országos Szövetség, az RMDSZ, illetve a nemzeti kisebbségek – képviselői igennel voksoltak saját nyugdíjuk kiegészítésére.
A kezdeményezők nevében Anghel Stanciu szociáldemokrata képviselő a „parlament visszavételére” szólította fel a törvényhozókat, és azzal érvelt, hogy nem lehet a korrupció kísértésének ellenálló, erős törvényhozása az országnak, ha a parlamenti juttatások nem vonzóak. Kerekes Károly RMDSZ-képviselő, aki 1990 óta tagja a bukaresti parlamentnek, arra emlékeztette társait, hogy 2010-ben a gazdasági válság idején hétféle speciális nyugdíjat (köztük a törvényhozóit) töröltek el, egyedül a bírákét „mentette meg” az alkotmánybíróság, akik 25 ezer lejes öregkori juttatásra számíthatnak. Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke szerint már csak ez a törvény hiányzott ahhoz, hogy a bukaresti parlamentbe vetett bizalom minden más közintézménynél alacsonyabb szintre süllyedjen: szerinte ez a bizalmi szint magát a demokráciát veszélyezteti.
A parlamenti különnyugdíj visszahozása azt követően került a sajtó célkeresztjébe, hogy a módosítás egyik liberális kezdeményezője, Vasilica Steliana Miron kijelentette: a férje tartja el, mert szenátori fizetése fodrászra sem elegendő. Jelenleg 5000 lej körüli a fizetésük a romániai törvényhozóknak, ám ennek mintegy kétszeresét költhetik képviselői vagy szenátori irodájuk működtetésére, továbbá úti- és szállásköltségeik jelentős részét is elszámolhatják. Az országos bruttó átlagbér jelenleg kevéssel haladja meg a 2500 lejt, az átlagnyugdíj pedig 890 lej körül mozog.