Az együttműködési lehetőségről Tischler Ferenc alpolgármester tájékoztatta a jelenlévőket, akiknek egy része pozitívan fogadta a kezdeményezést, mások viszont kérdőre vonták a városgazdát az őket érintő negatív döntések miatt. Elmondták, a szekerek városból való kitiltása lehetetlenné teszi a cigányok megélhetését.
Azok a roma fiatalok, akik külföldön dolgoznak a jobb körülményekért, itthon a villany- és vízszámlát ki tudnák fizetni, ők a pozitív példát mutatják, de akik semmit sem tesznek, csak a segélyt várják, lopnak, koldulnak, rontják a cigány társadalom presztízsét – mondják azok, akik holnap, holnapután indulnak a leszerződött külföldi munkára, krumpliszedésre, zöldségkapálásra. Segítenék az itthoniakat a boldogulásban, de nem értenek hozzá, saját családjuk megélhetése jobban érdekli őket, a napi gondok, az éhezés arra kényszeríti, hogy csak magukkal törődjenek – fejtik ki az őrkői cigányok, akik nem szeretik, ha romáknak nevezik őket, hisz apáiktól azt tanulták, hogy ők különös cigány identitásúak, tehetséggel vannak megáldva.
Nem szeretik, ha romáknak nevezik őket
Az őrkői cigányok egyetlen útja a felemelkedésben a munkához jutás és a bizalom megteremtése, hogy ők is képesek felelősséget vállalni, ha tisztességesen értékelik munkájukat – jutottak közös nevezőre, de a találkozó nem érte el célját, csak félig-meddig ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy valóban megválasztják azokat az utcafelelősöket, akikben megbízhatnak, és akikkel az önkormányzat szorosabbra fűzheti a kapcsolatát a közösség gondjainak megoldása érdekében.
A találkozó azzal ért véget, hogy egymásnak ellentmondó vitába keveredett a közösség: egyesek bíznak az önkormányzat segítségében, és támogatják az általa indítványozott tervezeteket, mások elutasítanak mindent, ami a hatalomtól származik.