A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat idővel tudatos enciklopédiává bővült, és világirodalmi tematikával is gazdagodott. Bár Karinthy leginkább az elbeszélésekben, tárcákban és humoreszkekben sziporkázott, költészete is jelentős. Versparódiái és korai versei ötletzuhatagok, formai bravúrok, de késői költészete elsősorban formai egyszerűségével, lírai erejével és gondolatiságával hat.
Sikeres színpadi szerző volt, és sok ismert mű, köztük a Micimackó magyar fordítása kötődik a nevéhez. Mesterének Jonathan Swiftet vallotta. Jellegzetes humanista volt, hitt az emberben, hitt a tudományban, hitt a kultúrában, elkeserítette az embertelenség, harcolt a gonoszság ellen. Egyéniségéből a felszínen elsősorban a humorista, a nagy mulattató látszott, mert valóban nagy humorista, nagy mulattató volt.
Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista – holott tulajdonképpen filozófus volt – írja róla Hegedűs Géza. Izgatott, minden iránt érdeklődő filozófus, a XVIII. század felvilágosodásának legkövetkezetesebb és legtudatosabb utóda, a század tudományos igényű humanizmusának képviselője, aki bölcseleti életművet nem hagyott maga után, hanem kitűnő regényekben, gyönyörű novellákban, de nemegyszer mulatságos humoreszkekben fejezte ki különféle nézeteit és életfilozófiáját.
A kor talán legeredetibb, legmeglepőbb témavilágú regényírója és novellistája, aki legszebb szépirodalmi műveit versben írta meg. A Nyugat nagyjaival egyenrangú költő, aki egész életében mind­össze két vékonyka kötet költeményt írt, de annál több versparódiával jellemezte írótársait és az irodalomtörténetet. Ennyi talán elegendő is ahhoz, hogy tudomásul vegyük Karinthy Frigyes szabálytalan lángelméjét.