Még az eső sem tudta legyőzni a fúvósok zeneszeretetét a hétvégén Kálnokon. Nekünk, vidékieknek nagyon testhezálló a rezesek műsora – mondták a sátrak alatt mulatók. Hét zenekart hallgatni nem mindennapi dolog, s hogy igazat mondtak, az is bizonyítja: a borongós idő ellenére még az illyefalviak is eljöttek, mert a lapból olvastak a fúvóstalálkozóról. A szabad ég alatt is lehetett szórakozni apáink és nagyapáink melódiáin, bár van szép, rendezett kultúrotthona a falunak, a tágas udvar tele volt sátorral, így a muzsikusoknak sem kellett esőben fújniuk.
Hat zenekart fogadtak a kálnok-kőröspataki fúvósok Árkosról, Gidófalváról, Mikóújfaluból, Barótról, Nagybaconból és Magyarhermányból. A déli istentisztelet után a falu református lelkésze, Tóth Anna köszöntötte a vendégeket és háziakat, áldásával biztatta a hagyományok megőrzésére. A Hosszú Zoltán Kultúrotthonnál Téglás Botond helyi karnagy és Szigyártó András falukrónikás várta az érkezőket rövid fúvóstörténettel s a zenészek a közönség tapsa közepette vonultak be a helyszínre. A kálnoki fúvósok és karmesterük, Téglás Botond önállóan szervezte a találkozót, cégeket, támogatókat kerestek, többnyire termékben kapták az adományokat. Aminek nem ütötte a széle a hosszát, saját megspórolt pénzünkből egészítették ki – tájékoztatott a karnagy. Saját számaikról szólva ismertette: indulókkal kezdtek – Honvédbanda, Fent a Hargitán –, keringőkkel, csárdásokkal, katonanótákkal folytatták, s a fiatalok kedvéért modernebb tangót is játszottak. Köszönetét fejezte ki minden zenekarvezetőnek. A kálnoki asszonyok jelesre vizsgáztak konyhaművészetből, a zenekarok pedig emléklappal tértek haza.
