Óriási nekibuzdulással készülődnek a román fővárosban a néhány nap múlva kezdődő NATO-csúcsra, melyet — jó román szokás szerint — az idei év legnagyobb, korszakváltó politikai eseményének jósolnak, sőt, egyenesen ,,történelminek" — ha már Bukarestben esik meg.
A szuperpalotából haza is zavarják a képviselőket és szenátorokat, mindenféle rendű és rangú más fő-fő tisztségviselőt, lezárják a főváros csaknem minden főbb útvonalát, s még a bukaresti diákokat is vakációztatják a nagy ,,szummit" idején. Az ő dolguk, ők tudják, mit kell tenni, s tekintve, hogy egy vonatrakománnyi állam- és kormányfő, külügyminiszter, hadügyminiszter lesz jelen, a biztonság igen fontos, hát Bukarestbe rendelnek minden antiterrorista alakulatot, árgus szemekkel figyelik a repülőtereket, az egész légteret, s még a kolozsvári és marosvásárhelyi mentőknek is fel kell vonulniuk a ,,történelmi" esemény színterére. Szó, ami szó, szakértőstől és újságíróstól együtt lesznek vagy hatezren a vendégek, s ennyi ember biztonságáról, közlekedéséről, szállásáról, evéséről-ivásáról gondoskodni nem kis dolog. Az első és legfontosabb kérdés, hogy jön-e, avagy nem jön Putyin orosz elnök eljátszani elnöki hattyúdalát, ami — ha sor kerül rá — inkább hollókárogásnak hathat, mert a volt fő-fő kágébés erősen haragszik a NATO-ra, több okból kifolyólag. Először azért, mert a katonai-politikai szervezet rakétapajzsot és lokátorokat szeretne telepíteni Lengyelországba és Csehországba, aztán meg azért, hogy a NATO tagjai közé akarja fogadni Ukrajnát és Grúziát, s függetlenség ide, függetlenség oda, ezt Oroszország és Putyin egyenesen provokációnak és személyes sértésnek tekinti. Lehet, hogy nem is lesz semmi az egészből, sem rakétapajzs, sem tagfelvétel, mert a NATO erőlködése és erősködése esetén újra elkezdődhet a hidegháború, ami nemcsak járőrző orosz atombombázókat jelent az amerikai légtér közelében, nem csupán az Északi-sark alatt átsettenkedő tengeralattjárókat, hanem a gázárak újabb emelgetését, sőt, a csapok elzárását is először Ukrajna, majd Európa nyugatibb fele irányába. Ez az utóbbi két intézkedés még szomorúbb lenne, mint az orosz kardcsörgetés, mert az érintett országok gazdasági életén és a kisemberek hátán csattanna.
Szóval, Putyin vagy jön, vagy nem jön, de ha jön is, marad a kérdés: szóba áll-e még Bush elnökkel, akinek politikai karrierje a végéhez közeledik? Putyin elnökségének még hamarabb vége szakad, de ő — ha akarja! — miniszterelnök lehet, s minden bizonnyal fő-fő gázfelelős és a továbbiakban is a rakéták irányítója, mert az újonnan megválasztott (kinevezett!) elnök, Medvegyev csak egy szófogadó kis tanítvány még.
A román sajtó számára van ezeknél is fontosabb kérdés: vajon Putyin hajlandó lesz-e találkozni a ,,házigazda" román elnökkel, s egyenrangúként tárgyalni vele...?! Ha nem, akkor bekövetkezik a román külpolitika legnagyobb kudarca, s el kell csapni Băsescut, Tăriceanut, mindenkit! Így a román sajtó. A kérdésekre aludjunk még párat, aztán meglátjuk.