Végre, végre, a változékony időjárás esős-meleg napjai előcsalták a gombavilág ilyenkor gyakori képviselőit. Erdő-mező nemcsak gombával, hanem gombavadászokkal is megtelt, és mindenki tele kosárral mehet haza. Volt munkája a gombákat azonosító Zoltán Sándornak is a tele zacskók, kosarak láttán a piacon. Mi is szombaton – Sugásfürdőről kiindulva – tele kosárral jöttünk haza. Ritka szép ízletes vargányák néztek ránk a sáros mart tetején, ilyen szépen fejlett „ikreket” és piruló galócát csak nem hagyhattunk a helyén.
Ami viszont városunk kedvenc kirándulóhelyét illeti, bizony az ásító ürességével csalódást okozott. És nem azon múlott, hogy nem volt az ügyességet próbára tevő falnál vagy a magas „utazó” sodronyoknál képzett személyzet. A sepsiszentgyörgyiek hiányoztak. Pedig egy felejthetetlen családi kikapcsolódásra jobbat ajánlani sem lehetett volna. Persze, ez szombat délelőttre érvényes megjegyzés. Azért sem lehet rá magyarázatot találni, mert nagyon kedvező idő volt. A reggeli égiború elmúlt, és a friss szellő hozta a természet üde illatát. Kérdeztük az alkalmazottakat, akik a lelakatolt fürdőre és a vendéglőre hivatkoztak. Nem hiszem, hogy ezek pótolhatatlan kiegészítői lennének sok más szórakoztató felszereléssel ellátott kirándulóhelyünknek.
A felcsomagolt ebédpótló hús és zöldség az eredményes gombászás után előkerült, és senki nem hiányolta a vendéglőt.
