Balánbányára es, mint sok erdélyi bányákra, kohókra, ipargyárakra a bécsi Creditinstalt, Ausztria legnagyobb bankja vette ki hálóját. Megszerzék az Erdőfüle-i s a Szent-keresztbánya-i kohókat, a tápláló bányákkal egyetemben. Lugoson az Istvánhegy-i vasmíveket, Ruszkabányán, Ruskiczán, Nádorhegyen, Lunkányon a Hofman-Testvérek és Maderspach Károly Bányatársulat birtokait, Brassó mellett a Holbák-i szénbányát. Így jöve létre sok millió tőkékkel a bakszászok városában a „Kronstader Bergbau und Hüttenaktien Verein” hatalmas vállalata, amely 1854-ben Balánbányán is felütötte tanyáját s a legpiszkosabb eszközkvel tette tönkre a székely tulajdonos Zakariás Antal bányáját és hűséges munkásait. Minekutána tárgyalások s ilyen-olyan ajánlatok révén Zakariás nem állott kötélnek s nem akarta eladni a bányánkat, olyan furfangokat vetének be, melyek lopástól, csalárdságtól, erőszaktól sem valának mentve.
Szilvássy Antal adminisztrátorunkat rávevék, hogy másolja le a bánya és környékének térképét, amit az meg is tevett. A térképek alapján könnyű vala nekijek Bécsben kitermelési engedélyt kérni a Balánhavas különböző pontjaira és elkezdék az áskálást, amit nemcsak a föld méhe felé folytattak, hanem ellenünk, Zakariás Antal ellen. A mi érczmezőink alá nyítottanak tárnákat, az utakat, hol lehetett, elzárák, s munkásainkat Judás pénzekkel magikhoz csábítgaták. Az új bányák vezetője Szilvássy lett, aki olyanokra vetemedett, hogy éccakának idején patkányokként béosont embereivel a mi területünkre s bújtógató táblákkal raktanak körbe mindent: „Szabad a kutatás!”, „Éljen Szilvássy!”, „A föld mélye mindenkié!”. Zakariás törvényre megy, de nem sok reménységgel, hiszen ottan is mindenütt hermányok ülének. Közben bányát nyitanának alánk s nagyobb pénzekkel mind több székely bányászt csábítanak magikhoz. Szegények nem tudhaták, hogy az olcsó pénznek egykoron megisszák a levit. Zakariás Antal 1858-ban megadja magát. Mentve a menthetőt, részvényeit eladja a brassóiaknak s augusztus 1-el kilép a Csík-szt.Domokos-i Balánbánya műtársulatból. Mit tehettek volna a kicsi részvényesek? Ők es eladák kicsiny tőkéjüket, de nem azon az értéken, amit képzelének, hanem a brassaiak által adott alamizsna piczulákér. Tudtuk már, hogy holnaptól más világ leszen.
A judás pénzek után egyre kisebbedett a munkásoknak a javadalma. A miénk es. Egyik napról a másra jelentenek meg Brassóból, Bécsből küldött vezérek. És bányászokat es hoztanak Csehországbúl, Sziléziábul, Tótországbul a székelyek helyibe. Lassan azt vettük észre, hogy Balánbánya között egyre ritkul a magyar beszéd. A megszerzett vállalat fő részvényesei gróf Karl Lippet, Hesshaimer Lipót, Schneider Frigyes, Schwart Moritz, Viskotril Karl, Gustav Poenicket, Mersich Andreas, osztriai pénzbárók valának, akik igazgatónak a brassói Gusztav Manlichert nevezték ki. László József maradt még bányanagynak, de 1860-ban felmondott s családjával elköltözött a bánáti Lunkányba. Patrónus nélkül maradék. Javdalmam es kevesebb leendett. Álmom a saját birtokról s a gazdálkodásról mind messzibre távolodék.
Raboltak Balánbányán s kénytelenségből én es belekeveredék ezbe. Az új tulajdonosok kiadták bérbe a bányászok élelmezését. Azzal sokat lehetett keresni. 1863 végén egy Lázár Jakab nevezetű kereskedő felmondta az élelemellátási szerződést. Én megtanácskozván asszonyommal s nagyobb gyermekimmel a helyzetet, számbavéve megspórolt pénzinket, meg azon tényálladékot, hogy már a nyakamban lihegtek az eljövendő ostereich szertárnokok, jelentekeztem az élelem ellátásra. 1865. június egyig adtak szerződést. Másfél év alatt sikerült annyit megkeresni, hogy elindulhattam haza Pálfalvára széjjel tekinteni.
Pálfalván nem találtam kedvemre való, nekem tetsző bentvalót, hanem megtudtam, hogy Csík-Delnén Csathó György birtokos, a falu felső felében eladna egy három holdas bentvalót, kertet, amelyen egy szénacsűr s egy öreg ház állott. Harmadnapon a szeredai közbírónál megköttetett a vásár. Még 1865 tavaszán lebontottuk az öreg házat s elkezdtük építeni oda a mi új házunkat. Időközben megtudtam, hogy Botskor Ferenc, delnei nemesember áruba bocsájtotta egész birtokát, mert Budapest felé pályázik. Osztottunk, szorzottunk s megvettük a 100 holdnyi birtokot a hozzátartozó négy belsőséggel együtt. Ferdinánd kivételével, aki Balánbányán maradt s aki az ottani vagyon felerészét örökölte, mindegyik fiamnak hagyatékozhattam bentvaló életet, megélhetésükre birtokot. Boldog voltam, hogy ekként köröttem maradhatnak…
(Gál János vagyoni gyarapodásáról Barabási László Balánbánya története című, 1996-ban Csíkszeredában kiadott könyvében a következőket olvasom: Az ellátást a tulajdonosok a bányatörvény 135. paragrafusának g pontja alapján szervezték meg, amely kimondotta, hogy a bányatársulatokat illeti a munkásnép élelmezésének a joga, amely jogot másra is átruházhat. Mindazok ellenére, hogy a 131. paragrafus specifikálta, hogy az ellátás kötelezettségének a jog mellett és „üzleti nyereség nélkül” kell történnie, a bécsi tőkés csoport azt elég magas bérért a környékbeli kereskedőknek kiadta.
„Az itteni munkások élelmezésénél e törvények ellenére pedig nemcsak hogy üzéri nyereséget vettek el, de oly túlságos uzsoráson felemelt árakon adattak ki az élelmi cikkek, hogy nem csudálható, ha emiatt a munkások elszegényedtek, terhes és vészteljes munkájuk mellett mégis alig voltak képesek maguk és családjuk számára a legszükségesebb élelmi cikkeket megszerezni. Azáltal pedig, hogy kereseteiket készpénzül nem fizették, reá szorították a munkásokat, hogy bármilyen túlságos áron is élelmi szükségleteiket az Igazgatóság által felállított élelmezőktől vegyék” – panaszolja egy 1870-es átirat. Hogy a munkásoknak mennyire igazuk volt, az kitűnik a kereskedők haszonrátájából is, s egy 1867 novemberében megkötött szerződésből. 1859-től 1863 végéig Lázár Jakab bérelte az élelmiszer-ellátás jogát. Ő évente alaptőkéjének 180 százalékát zsebelte be jövedelemként. Ahogy azonban megérezte, hogy a bányavitel kezd ingatag talajra kerülni, felmondta a szerződést. Utána, 1865. június végéig Gál János csíkszentdomokosi kereskedő vállalta az élelmezés megoldását, jó üzleti szimattal. Ugyanis nemcsak befektetett tőkéje térült meg másfél év alatt, hanem egy 10 000 forintos birtokot is vásárolt ebből a jövedelemből. 1865-től több örmény kereskedő társult a „nagy üzletre”, ami a balánbányai dolgozók utolsó garasainak elrablása volt.)
-------------------------------------------------------------------
Átok ül ezen a házon. 1868. március 31-én leégett az egész tízes. A csűr, istálló teljes egészben, házunknak csak a fedele. Még abban az évben újraépítettünk vala mindeneket…
1867-ben kiegyeztek Ferencz Jóskával. Június 8-án megkoronázták magyar királynak. Örvendhetek, mert katonai nyugdíjat adának, havi 25 forintokat. Családomat tisztességesen tarthatom, de mégsincsen nékem örömem kicsid hazám jövendője miatt. Az a hír járja, hogy az egész egy gyönyörű asszony műve, aki előtt seggre estek a magyar főurak. Asszony előtt úri embernek nem szégyen eszvébb húzódni. De én aztat mondom, hogy gyilkosokkal, hóhérral kiegyezni nem szabad. Az osztrákok Bécsben még jobban megutáltanak minket. Rólunk székelyekről penig sehol egy szó. Vége vagyon a már csak árkusokon lévő kicsiny kiváltságinknak, székeinknek, kapánk vármegyét, Pestről küldött urakval, nevem mellé most már aztat sem írhatom, hogy Gál János, gyalogrendbéli szabad székely… Keservimet, ha leszen erőm, holnap tovább folytatom...

(befejező rész következik)