Hónapokon át készültünk a családi találkozónk megszervezésére, és mikor elkezdtük, oly hamar telt az idő, szinte észre sem vettük, már estébe nyúlt az együttlét. Jó volt együtt lenni, ünnepelni, most már mondhatni a „nagy családban”.
Lejárt a Márk családok ötödik találkozója, ezúttal Rétyen, érdekes, igényes környezetben, a Rétyi-tó nyújtotta gyönyörű panorámával. Dacára annak, hogy zárórendezvénynek indult, 80-an vettünk részt. Azt is megtapasztaltuk, találkozónkat minél távolabb tartjuk Barátostól, annál kevesebben jönnek el onnan.
Rövid áhítattal kezdtük ünnepélyünket, melyben Márk László Gyula négyfalusi református lelkész kihangsúlyozta a szellemi táplálék fontosságát az ember számára, ez feltöltődés, amit útravalónak magunkkal viszünk a családi találkozóról. Utána himnuszaink következtek, majd az üdvözlőbeszéd, melyben a bárosi Márk Tibor köszöntötte a vendégeket.
Ezt követte harmadik, Dúsán termő székelyfa című emlékkönyvünk bemutatása, melyet szintén Márk László Gyula vállalt fel. Elődünkkel, egerpataki Márk Péterel együtt mi vagyunk a székelyfa. Családunk történetét foglaltuk össze, mellyel a székelység életmódját is hirdetjük, hangsúlyozva nemzetségünk igazi értékét, a minden időkben való megmaradást.
Ismét büszkélkedtünk családunk egyik fiatal tagjával, Márk Miklós Előddel, aki beavatott minket a hegymászás titkaiba érdekes vetítéses előadásával. Idén tavasszal meghódították barátaival a svájci Berni-Alpok Eiger csúcsát. Aztán egy kis nosztalgia következett, az eltelt négy találkozó felvételeiből vetítettünk, azt kommentálva.
A kiértékelőt és búcsúbeszédet én tartottam. Az öt év munka során annyi felfedezés, annyi öröm és siker volt – segített a hit, sarkalt a vágy a megismerésre, ösztönzött az élmény, összetartott a rokonok bátorítása. Voltak olyanok, akik minden évben eljöttek, de szerencsére újak is érkeztek. Voltak az anyaországból és Svédországból is, itt volt Uzon, Kilyén, Kommandó, Egerpatak, Szacsva, Barátos, Bikfalva Sepsiszentgyörgy, Brassó, Négyfalú, Csíkszereda, Csíkszenttamás, Csíkkarcfalva és Székelyudvarhely Márk dinasztiája.
Két asztalon régiségkiállítást rendeztünk be, melynek értékét természetesen a nemzetség lobogója adta, valamint az újonnan elkészült Márk Péter-portré, a címeres nemeslevél hiteles másolata, címerek, emlékkönyvek és fényképalbumok 1897-ből, 1900-ból, meg egyéb apróságok.
Igaz, hogy jövő esztendőben nem tartunk összejövetelt, de emlékeztetni szeretném a család tagjait, hogy 2016. január 21-én lesz 425 éves évfordulója annak, hogy elődünk, egerpataki Márk Péter nemesi oklevelet kapott.
A következő találkozókról a résztvevők többsége úgy döntött, hogy ezentúl kétévente gyűlünk össze. Folytatni fogjuk, annál is inkább, hogy igen nagylelkű ajánlatot kaptunk Kommandóról Kocsis Bélától és feleségétől, Iréntől – aki szintén Márk leszármazott.
Ebéd után kötetlen, jó hangulatú beszélgetés alakult ki, és táncra is perdültünk. A tó vizében tükröződő bíborvörös naplemente zárta napunkat.
Vasárnap délelőtt szűk családi körben Egerpatakra zarándokoltunk, és virággal róttuk le tiszteletünket nemzetségünk jelképénél, a Márk-kopjafánál.
AMBRUSNÉ MÁRK ZSUZSÁNNA EMESE
