Gál János keserveit nem lehet kizárólag a tüdővész, a tűzvész, illetőleg az alaptermészetükben mogorva, búskomor Gálok világlátásának a számlájára írni. Az akkori székely társadalom válsága nagyon égethette a bőrét, hisz látni látott, hallani hallott, emberöltőnyi idő alatt zilálódott szét a hajdani rendtartó székely falu, hogy még ő, az eléggé magának való, életének az alap rendezőelvét képező, csak a család, csak a család, csak a család kulcsmondata sem takarhatta el a Bach-terror, majd a kiegyezéssel sem gyógyuló, feje tetejére fordult világot, amelyben senki sem lelte a helyét, értékrendek borultak, a hajdani székely szabadságnak az utolsó nyomai is végképp tovatűntek.
Joggal teszi fel magának a kérdést, hogy egyáltalán megérte-e a hatalmas véráldozat, a vesztes és győztes csaták, az erdélyi polgárháború szenvedései, a két évtizedes terror nyomorúságai, amelyek beárnyékolták az egyének egyedi és egyszeri életét.
Van a csíkszeredai levéltárban egy kézzel írott lajstrom a csík-, gyergyó-, kászonszéki ’48-as honvédekről, amely a tisztek mellett felsorolja a közkatonákat is, mintegy 2000 nevet. A szabadságharcban részt vevő túlélők nevét tartalmazza. A kiegyezés után készült összeírásban a szülőhely mellett a honvédek foglalkozását is feltüntették.
Világos, hogy első indulatomban a szülőfalumból, illetve a rokonságomból származókat kerestem. Némi büszkeség töltött el, amikor azt láttam, hogy az alig 200 házas kicsi falu Biró Károly, Gál János és Miklós Lajos személyében három századost adott a szabadságharcnak. De megtalálom a közkatonák között dédanyámnak, Silló Róza édesapjának, a csíkmindszenti Silló Lázárnak a nevét is. És vannak csíkszentkirályi Ballók, csíkszentimrei Lászlók, csomortáni Szőcsök, delnei Csathók, taplocai Salamonok is. A delnei Csathó Ágoston honvéd neve mellett foglalkozásként ez áll: koldus. Első döbbenetem után alaposan végigrágom magam az összeíráson, s több mint hetven koldust számolok. De bizonyos, hogy még ennél is többen voltak, mert a névsoroknak körülbelül a 20 százalékánál nincs adat a foglalkozásról. Istenem.
Ők azok, akik megnyomorítottan, félszegen, fél karral, csonka lábbal, vakon, süketen, elhülyülten, fél arccal, nyálukat csorgatva, szitásra rongyolódott egyenruhában ott hányódtak a faluvégeken, a templomok előtt, a piacokon, a vásártereken, a csíksomlyói búcsúkon, vagy – amelyik tudott – házról házról járva, nyújtották Kossuth címeres csákójukat, hogy fillérnyi alamizsnát dobjanak bele a jóemberek, amiket legtöbbikük majd gyorsan elkölt az első égetett bort mérő csapszékben…
Mintegy 270 honvéd esetében üresen maradt a foglalkozást jelölő rubrika. Bizonyára volt néhány koldus ezek között is… De a kétezer nevet tartalmazó lista nemcsak erről vall! Akár az akkori székely társadalom keresztmetszetének is tekinthetjük. A foglalkozásokat számba véve arra a döbbenetes eredményre jutunk, hogy a kétezerből 1017-en napszámosnak írattak be. Akár azt is mondhatjuk, hogy a székely társadalomnak a kiegyezés után több mint a fele tartozott ebbe a társadalmi csoportba! A történészek véleménye szerint ezek nagy része az egykori jobbágyok, zsellérek rendjéből lettek birtok nélküli, nincstelen napszámossá. Ez az állítás azonban csak féligazság. A szabadságharcban részt vevő székelység jelentős részét a csíki és a háromszéki gyalog-határőrezredek, illetve a székely huszárezred adta, amelyeknek feltöltött, tényleges állománya 12 000 fő volt (egy 1813-as összeírás szerint a székely határőrvidéken, a növendék fiúkat is beleszámítva, 83 919 székely alkotta a gyalogos és huszárrendet), tehát a határőrezredekbe jobbára a szabad, birtokkal is rendelkező székelyek soroztattak be, és csupán elvétve kerültek közéjük jobbágyok, zsellérek, közszabadok. Ezt igazolja az a tény is, hogy nemcsak a közhonvédek között találunk rengeteg napszámos státusú székelyt, hanem a tisztesek között is, akik pedig hivatásos katonák voltak. Az alhadnagyok között napszámosként ott találom Gál János csíkdánfalvi névrokonát vagy a szomszédból a csíkborzsovai Balog Ignácot (Ki az a vén zászlótartó ottan?) és Kovács Istvánt. Az őrmestereknek majdnem a fele, a tizedeseknek pedig több mint a fele viselte ezt a státust a lista összeírásakor, amely aztán a Csíki Honvédegylet megalakulásának alapjául szolgált.
Vége
*
Gál János képzeletbeli emlékiratát a következő művekből kölcsönzött vendégszövegek segítségével rostáltam egybe: Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek földjének és népének története; Kőváry László: Erdély története; Páll Gábor:A csíkszéki székely határőrség harczai 1848-49-ben és Fodor Ignácz nagyapám részvétele –kézirat a Marosvásárhelyi Állami Levéltárban; Czetz János: Emlékiratok; Komáromi Ferencz:Vésznapok a Székelyföldön – korrajz az 1848-i forradalomról;Zathurecky István, székely huszárszázados emlékirata – a Székely Nemzeti Múzeum honlapjáról; Kis Antal honvéd őrnagy 1848 - 49-es naplója, amelyért külön tisztelettel és hálával tartozom dr.Garda Dezsőnek, aki a mű kéziratos változatát is rendelkezésemre bocsátotta. Szintén külön köszönet illeti a csíkszeredai Gál Bencét, aki nagyapjának, dr. Gál Józsefnek az ötvenes években lejegyzett emlékiratával segített teljesebbé tenni Gál János emlékezetét. A vendégszövegek mintegy kiegészítették, pontosították a családi legendáriumot, de némi alkotói fantáziára is szükség volt „töredékes” egésszé ötvözni Gál János emlékeit.
Ferenczes István
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
