Kiindulásként Balog Zoltán hangsúlyozta, a nemzeti összetartozás és a nemzetegyesítés, újraegyesítés alapja a közös kultúra, történelem és hit, a nemzeti összetartozás megtartásának eszköze pedig az oktatás, nevelés, a gazdaság és a gazdasági együttműködés, valamint a politika. Ebben az összefüggésben említette a magyar kormány egyik nemzeti összetartozást segítő oktatási-nevelési programját, miszerint el kell érni, hogy minden magyarországi általános iskolás jusson el legalább egyszer határon túli magyar közösségbe magyar állami támogatással és szervezésben. Balog miniszter hangsúlyozta a szakképzés fontosságát, amelyben a diákok a vállalkozókkal kötött együttműködés, közvetlen kapcsolat révén nemcsak szakmai tapasztalatot szereznek, hanem a vállalkozásindítás eszközeit is megkapják, ami a gazdasági és társadalmi fellendülést is segíti. Jelenleg harmincezer diák tanul szakmát magyar nyelvű képzésben a határon túli tanintézményekben, és tizenhatezer hallgatót tartanak nyilván a külhoni magyar egyetemeken, évente pedig legfeljebb kétszázan utaznak ki Magyarországról határon túli magyar egyetemen tanulni, és hatszázan érkeznek Magyarországra az elcsatolt területekről a diákcsereprogramban. A magyar Erasmus révén ezt a számot szeretnék megháromszorozni, ugyanakkor eltörölnék a jelenlegi, évfolyamonként ötezer főben meghatározott külhoni hallgatói létszám felső határát.
Célunk, hogy 2017-re minden régióban, ahol van magyar ajkú felsőfokú képzés, minden releváns gazdasági és társadalmi szak elérhető legyen – hangsúlyozta Balog Zoltán, ezt részben magyarországi egyetemek kihelyezett tagozatai révén segítik, másrészt a hallgató- és oktatói mobilitás támogatásával. Szerinte mindez elérhető egységes Kárpát-medencei felsőoktatási tér kialakításával, a különböző típusú felsőoktatási intézmények, állami, egyházi, alapítványi, magyarországi egyetemek kihelyezett képzései összehangolt, egymást támogató működése és a közöttük megteremtett átjárhatóság révén.
Az emberi erőforrások minisztere elmondta, a magyar Erasmus munkacímű program kidolgozására megkapták a kormánytól a megrendelést, jóváhagyása szeptember előtt várható. Jövőben háromszázmillió forintot fordítanak a magyar Erasmusra, a képzés költségeinek finanszírozását áthelyezik a magyar ajkú intézményekhez, az oktatók esetében pedig már megtették a jogi lépéseket, hogy a magyarországi egyetemi tanárok státuszuk és fizetésük megtartásával taníthassanak külhoni magyar felsőfokú intézményben. 2016 februárjától első körben huszonöt-harminc oktató kiküldésére kerülhet sor, a külhoni magyar intézményekkel folytatott egyeztetés alapján ez elegendőnek látszik a képzési feltételek javítására és az akkreditációs hiányterületek lefedésére – közölte Balog Zoltán.
Minőség, verseny és együttműködés
A kárpátaljai magyar felsőoktatási helyzetről Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke tartott beszámolót. Elmondta, Ukrajnában az orosz az első osztályú kisebbség, az összes többi – így a magyar is – csak másodrangú, sok esetben szembesülnek azzal, hogy amit meg szeretnének valósítani, azt jogilag lehet, de a magyar közösségnek nem szabad. Egy felsőoktatási intézmény léte politikai kérdés, nem csak gazdasági, s bár a magyar állam támogatja a kárpátaljai magyar felsőoktatást, ukrán részről sok akadályba ütköznek – hangsúlyozta az előadó, aki leszögezte, hosszú távon csak a kiszámítható jövő tarthatja meg a kárpátaljai magyarságot, egyébként a fiatalok elvándorolnak.
Szabó Béla professzor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának vezetője röviden vázolta az egyetem történetét, majd ismertette a magyar tagozat többéves kálváriáját, aminek jelenleg sincs vége, bár a magyar kar megszerezte a végleges akkreditációt, bürokratikus akadályoztatások egész sora miatt nem tudja gyakorlatba ültetni a tagozat önállósulását. A 2011-től érvényes oktatási törvényben szavatolt jogokat kezdettől nem tudták életbe léptetni, az egyetem román vezetésével kialakult éles vitának, úgy tűnt, egy kormányhatározat véget tud vetni, de az a kormánnyal együtt megbukott, majd a szaktárca vállalta egy hétpontos egyezmény betartását, de az akkreditáció ügye mégis nehezen gördült, úgy tűnik, a független akkreditációs testület mégsem olyan független, mint amilyennek hirdeti magát – ismertette röviden az elmúlt négy év akadályoztató folyamatait Szabó Béla. Keserűen állapította meg: a hatalom úgy tartja, hogy a MOGYE-t  mindenki támogatja, csak ők nem tudnak ezzel élni. Leszögezte: „Papíron külön vagyunk, de gyakorlatban a helyzet változatlan.”
Jó, hogy az erdélyi magyar felsőoktatás több lábon áll, biztonságosabb és hasznos a verseny szempontjából, ami a minőség javulását segíti – foglalható össze Tonk Márton, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári dékánjának ismertetője. Szerinte az erdélyi magyar felsőoktatás szakstruktúrája torz, ezt együttműködéssel helyre kellene igazítani.
Az értelmes verseny és az összefogás híve Markó Bálint is, aki a magyar hallgatók számának növelése mellett a minőségfejlesztést szorgalmazza. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem docense a kutatási együttműködés szükségességét is hangsúlyozta.
Pozitív eredményekről számolt be Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztyén Egyetem docense, aki kiemelte, az elmúlt hat évben megkétszereződött a doktori fokozattal rendelkező tanárok száma az egyetemükön, gyarapodtak a magyarországi felsőfokú intézményekkel kötött kapcsolataik, de sajnos ebben a térségben már a középiskolában számolniuk kell a migrációval.
A felsőoktatásról szóló pódiumbeszélgetést a résztvevők azzal zárták: a megmaradás és fejlődés három alapfeltétele – minőség, verseny és együttműködés.