A jelenlegi helyzetben a világ nem lett biztonságosabb – vonta le a következtetést Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő Világpolitika, 2015 című előadása végén, amelyet az Antall József Tudásközpont meghívására tartott a tusványosi szabadegyetemen rengeteg érdeklődő körében. Az elismert szakértő előadásában és a közönség köréből feltett kérdésekre válaszolva kitért a legégetőbb problémákra: a migrációs hullámra, a magyar–szerb határon épülő kerítés ügyére, az orosz–ukrán konfliktusra, az Iszlám Állam térhódítására, Európa gyengeségére, Kína és Amerika geopolitikai stratégiájára és viszonyára, a nyugat-balkáni térség gondjaira. Mindezek után leszögezte: a második világháború óta a világon egyetlen békés nap nem volt, és belátható történelmi időn belül nem is lesz. Alább a migrációs helyzetről elhangzottak kivonatát közöljük, a többi témára későbbi lapszámainkban visszatérünk.
A migránsok kapcsán Nógrádi György felidézte személyes élményét. Két héttel korábban Vajdaságban tartott előadást, éjjel megnézték a bevándorlókat. Beszámolója szerint a Tisza túloldaláról jönnek száz-kétszáz fős csoportokban, lámpával kommunikálnak, jelzik nekik, hogy mikor nincs rendőr, mikor lehet indulni – tehát ténylegesen csempészbandák irányítják ezt a játékot. A menekültek egy része a földön alszik, valóban szegény tehát, de egy részük taxit rendel, luxusbuszból száll ki, és szállodában lakik. Közülük többen a határátlépés előtt elmennek a magyarkanizsai bankba, felvesznek személyenként több ezer vagy tízezer eurót, a pénzt ott tartják maguknál, de ahová mennek, átverik őket: taxisok, vendéglátók, csempészek, mindenki. Magyarkanizsa főterén például – ahol a migránsok is ettek – száz százalékkal nagyobb számlát fizettettek volna ki vele is. De mutatták neki azt is, hogy egyik szomszédos faluban egy bácsi pár évvel ezelőtt nyomorgott, most viszont, miután beszállt migránsok szállításába, meggazdagodott. A szerb rendőrség mindeközben bűbájosan üldögél, semmit nem tesz.
Nógrádi leszögezte: egyetért a magyar kormány intézkedésével, hogy a szerb határon kerítést építtet. Magyar belpolitikai ügyekbe nem szokott belemenni – ecsetelte –, két kérdésben mégis állást foglalt. Az egyik, hogy Magyarországnak csapatok küldésével is be kell szállnia az Iszlám Állam elleni harcba, a másik pedig, hogy a határt megvédeni csak fal, kerítés építésével lehet. Példákkal is illusztrálta kijelentéseit: mint mondta, ilyen fal áll a török–szír határon (amely határt átlépve egyébként a szír menekültek 80 százaléka eltépi iratait, így aztán lehetetlen megállapítani, hogy tényleg az ország azon részéből jön-e, ahol az Iszlám Állam uralkodik, tehát menekült vagy bevándorló). De kerítést építettek a görögök is a török határon, a bolgárok a török határon, a britek arra kérik a franciákat, hogy Calais-nál járjanak el hasonlóan, a spanyolok is falat építettek a két afrikai enklávé körül. A helyzet bonyolult, senki nem azért épít akadályt, mert ebbe szerelmes, hanem mert a biztonságát ebben látja – hangsúlyozta.
A menekültkérdés további vetületeire kitérve felidézte: néhány héttel korábban Németországban tartottak G7-es csúcsot. Ahhoz, hogy a tüntetők ne tudják megközelíteni a helyszínt, a német kormány 7 kilométer hosszan épített 4 méter magas kerítést. Az eseményen az olasz miniszterelnök azt javasolta, hogy három lépésben védekezzenek a migránsok és az embercsempészek ellen. A világűrből, repülőkből, haditengerészeti eszközökkel pontosan fel kell térképezni, honnan indulnak az embercsempészek Észak-Afrikából – ez megtörtént. Következő lépésként el kellene süllyeszteni a csempészhajókat, kimenteni az embereket – javasolta. A válasz az volt, hogy ez embertelen. Harmadik lépésként az olasz politikus azt vetette fel: tegyenek rendet Líbiában, mert Kadhafi megbuktatása után azon keresztül jön az afrikai menekültek döntő része. Ehhez azonban az Egyesült Nemzetek Szövetsége Biztonsági Tanácsának felhatalmazása kell, és azt az oroszok meg Kína nem engedélyezné – érkezett a válasz. Nógrádi szerint egy sikeres Európa meg tudná szerezni beleegyezésüket, sajnos azonban a jelenlegi európai politika erre alkalmatlan.
Nógrádi azt is hangsúlyozta: a migránskérdésnek van morális és politikai oldala. Egyfelől – a morális oldalról nézve – a menekültek emberek, köztük asszonyok, gyermekek – az ő emberi jogaikért kiáll mindenki, a pápa, államfők, civilek stb., és igazuk van. A politikum feladata viszont az, hogy a kérdést kezelje.
Jelenleg a földön négy irányba mehetnek a migránsok. Az egyik célpont Ausztrália. Az országot viszont a haditengerészet körülvette, oda egy embert nem engednek be. Mi több, az ausztrálok fizetnek az embercsempészeknek, hogy a délkelet-ázsiai menekülteket ne vigyék el hozzájuk, hanem tegyék le Indonéziában. Erről a megoldásról sok mindent el lehet mondani, hisz valóban praktikus, csak azt nem, hogy elvszerű. A második lehetőség, hogy menjenek az Amerikai Egyesült Államokba. Oda viszont nehéz bejutni: két oldalról óceán, északról Kanada, délen kétezer kilométeres fal Mexikónál. A harmadik embercsempész-útvonal a gazdag arab országok felé vezet. Bárki mehet, ha talál munkát, pár évig jól keres, utána viszont el kell onnan mennie. A negyedik célpont pedig Európa. Fontos tudni, hogy az Európai Unió a világ GDP-jének 27 százalékát adja, a világ jóléti kiadásainak több mint 50 százalékát. Aki tehát ide jön, azoknak jelentős része a szociális hálónkból szeretne részesülni. Csakhogy 2008, a gazdasági világválság kezdete óta ez nem az az EU, amely korábban volt. Európának nincs szüksége migránsokra, nem ilyen sokra, ha mégis, csak kis létszámú, képzett embertömegre.
