Az Incitato művésztábor egyik éltető eleme a családiasság, pedig a képzőművészet alapvetően magányos műfaj. A legtöbb alkotó elvonulva, csendes magányban, gyakran önmagával, érzéseivel és gondolataival viaskodva hozza létre művét, és ez a magány legfeljebb a kiállítások alkalmával oldódik, amikor az elvégzett munka és akarat, mint most is, visszatalál a közösséghez. Az alkotói egyedüllét feloldásának egy másik lehetősége a közös munka során született inspirációk, tapasztalatok, szellemi, érzelmi, gondolati rezdülések összefonódása, ahogyan egy művésztábori együttlét során kialakulnak a munkát követő beszélgetések, az alkotói ihletet serkentő – incitáló – borozgatások közben. És talán ez utóbbi jellemző az Incitato művésztábor alkotóira. Régi, összeforrott csapat, melynek tagjai az idén is képesek a témában való megújulásra, nagyon sokan közülük technikában is újat hozva.
Belépve a múzeum nagytermébe az első dolog, ami igazi tábori hangulatról, összetartozásról árulkodik, a főfalon álló, méretben egységes, technikában különböző alkotások parádéja. A befogadás első szintjén hat a látvány, a színek okozta emóciók, a forma, a hangulat. De minél többet időzünk a főfal előtt, annál mélyebb rétegek tárulnak fel.
Az idén van itt pinto, fríz, arab telivér, tiroli ló, vadló, meleg és hideg vérű lófajták teljes felsorakoztatása, de megtaláljuk a korábbi évek lovait is, a Pegazust, csikót, táltos- , illetve versenylovat. Adott terjedelemben nyilván ez az írás csak szemelgethet a rengeteg alkotásból, kedvet teremtve a teljes kiállítási anyag megtekintéséhez.
Itt van mindjárt Simó Enikő megmosolyogtató című, Lófélék-jófélék alkotása. A lótípusok összes változatát felsorakoztatja a maga letisztult vonalvezetésével, szabályosan elrendezett puritán ceruzarajzával. Pinto lova a kiváltáság- és a szánalom érzetét egyszerre erősíti a nézőben. Csutak Levente enyhén hiperrealista ábrázolásai konkurenciát teremtenek a fényképészetnek. E kidolgozott részletgazdagságot és tökéletes formakultúrát sok esetben azonban a minimális ábrázolás váltja fel. Így van ez Xantus Géza Lovak, Kovács Imre Csillagforrás, Ürmös Péter Székely lófők, Xantus Lehel Portré vagy Vincze László Hadak útján című alkotásával. Sárosi Csaba Az első lépések című monotípiáján a kisgyermek és csikó témakapcsolásán a suta-kecses, tudatlan-bölcs, erőtlen-erős képzettársítások konfrontációja fogalmazódik meg a nézőben. A csikó kecsessége, nemessége, játékossága jelenik meg Tomos Tünde akrilmunkáin. A Vetró házaspár alkotásain az expresszív lendület, az ember közelségét jelképező zavartság, forgatag, szabadulni vágyás, a kitörés halvány reménye jelenik meg, ellentétben Ábrahám Jakab fríz lovával vagy Deák M. Ria féktelen vadlovaival, melyek a szabadság zabolátlan szimbólumai. Zavacki Walter Levente csillagnéző, égbe nyerítő tölgyfalova uralja a termet. Ha e tárlat egy hiányosságát megfogalmazhatjuk, talán az lenne, hogy a múzeum kiállítótere még több körplasztikát, szobrászati alkotást elbírna.
Az alkotók mellett azonban egy kiállítás létrejöttéhez szükség van a művészetet értékelő és szerető szervezőkre, támogatókra, és természetesen a festményekben gyönyörködő, érdeklődő, értő-befogadó közönségre, és ebből, reméljük, soha nem lesz hiány. Az idei tárlat augusztus 30-áig megtekinthető a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban.

DOBOLYI ANNAMÁRIA