A Foodwatch című fogyasztóvédelmi lap szerint ott tartunk, hogy az áruházakban kínált élelmiszer negyven százaléka hamisítvány. Rafinált pótlék a legtöbb tejpor, instant kávé, üdítőital, gyermektápszer. Jellemző az élelmiszer-maffia gátlástalanságára, hogy még a vegánoknak szánt ételekben is találtak bőr- és csontmaradékokat.
Talán mégsem olyan hatékony az élelmiszer-hamisítás ellen kifejlesztett kontroll, amelyre világszerte annyira büszkék a szakemberek. Lehet, hogy a bajor sörkoptatók XVIII. századi módszere hatékonyabb volt. Pedig ennél egyszerűbbet álmodni sem lehet. A sörellenőrök bementek a sörfőzdébe, a friss főzettel lelocsolták a fapadot, kényelmesen elhelyezkedtek rajta, két-három órán át iszogattak, beszélgettek, majd vezényszóra felálltak. Ha a pad odaragadt a bőrnadrágjukhoz és velük együtt emelkedett a levegőbe, akkor a sör kiállta a próbát. Ragadt a malátacukor, tehát a sörfőző nem sajnálta a malátát. Ám ha nem ragadt oda, akkor hamisítványról volt szó, be lehetett zárni a főzdét.
A minőség-ellenőrzés persze csak a dolog egyik oldala. A másik a büntetés. Ha semmi következménye, csak csip-csup bírságolás, akkor nincs elrettentés. Talán fel lehetne újítani néhány régen bevált módszert. Isztambulban például (a XVIII. század elején) a következőképpen büntették a csaló sütőmestereket. A pékségbe váratlanul betoppant fél tucat kaftános hivatalnok. Előkaptak egy mérleget, és mérni kezdték a pékárut. Mindennek előírt ára és súlya volt. A sütőmester – egy görög – halálra sápadt, ám a polcon sorakozó cipók rendben voltak. A nagyobb veknik azonban már nem. Majd mindegyik kevesebbet nyomott. Nosza, az egyik hivatalnok előhúzott az övéből egy kalapácsot meg két szeget, a másik megragadta a sütőmester füleit, az ajtófélfához szorította, és a csaló péket minden teketória nélkül odaszegezték füleinél fogva a bejárathoz. Szegény pék moccanni sem mert, gondolom, a fájdalom miatt, de a tömeg is elég fenyegetőnek tűnt, hiszen dobálni, pocskolni kezdte a remegő árust, akit szorult helyzetéből csak az imám esti imára hívó kiáltása szabadított meg.
Ma már azonban a fület is hamisítják. A China Daily tudósítása szerint zselatinnal és – a szappangyártásnál használatos – nátrium-oleáttal tették ízletesebbé a kínaiak kedvenc csemegéjét, a párolt sertésfület. A műfülből háromszázmillió adagot készítettek, ennyi szög a világon nincs, amivel ezt a cég bejáratához lehetett volna szögezni.
Ez nem hírlapi kacsa. Bár a kacsa is hamisítvány. A régi újságírásban (amikor a hírlapi kacsát meg a pekingi kacsát még a szerkesztőségi pesztonka sem tévesztette össze) a kétes hírek alá az „NT” szignót biggyesztették. Ez annyit jelentett: non testatum. Azaz: ellenőrizetlen. Kimondva így hangzott: Ente. Ami németül kacsát jelent. Így lett a kétes eredetű hírből hírlapi kacsa.
De azt legalább nem kellett megenni.
Vinkó József, Heti Válasz