Vegyük sorba azokat a helyszíneket, amelyeket tavaly, tavalyelőtt végigjártunk? – kérdezi Antal Árpád polgármester. Inkább menjünk máshová, válaszolom, ugyanis az akkor elkezdett munkálatok eredményét bárki láthatja. Így hát elindultunk újabb városnézőbe. Pedig nem ártott volna végigvenni egyet s mást az elmúlt két évben leírtakból, mert bár több minden megvalósult, mint ami nem, azért egy s más elmaradt, vagy nem minden az akkori elképzelések, tervek szerint alakult Sepsiszentgyörgyön.

Ami elmaradt
2013-ban, nyár elején jártuk Sepsiszentgyörgy utcáit a polgármesterrel, akkor mindenekelőtt türelmet kért a lakóktól, amiért – a beindult nagy vizes projektnek köszönhetően – építőtelep a fél város, de Türelem szép várost terem, írtuk a városjárásról született írás fölé címnek. Akkor még úgy volt, az uniós pályázatokkal el kell számolni idén július végéig – nos, ezt a határidőt közben Brüsszel és Bukarest közös megegyezéssel az év végére módosította.

Olt, Kőrösi Csoma Sándor utca – két éve arról írtunk, a rákosi kővel frissen burkolt járdákon itt-ott billegnek a kőlapok. Azóta már nem csak itt-ott, de nagyon sok, egyre több helyen, az adóhivatal előtti rész meg egyenesen használhatatlan. A fellazult, összetört kőlapok cseréjét – garanciális munka lévén – a kivitelezőnek kellene elvégeznie. Amely azonban nem siet, hiába a városháza többszöri felszólítása.
A Széchenyi téri körforgalmat két esztendővel ezelőtt a jövő év megvalósításaként remélte a polgármester – erről idei városjárásunk során is szó lesz még. Azt is írtuk, „a Jókai Mór utca talán a legrosszabb állapotú a város minden utcája közül”. A helyzet azóta – bár itt még nem véglegesen – sokat változott.
Persze, akad, amire már alig is emlékszik a városlakó. Fiat autószalon volt a Kaufland melletti bevásárlóközpont helyén, a Sing-Sing még a Csíki negyed rossz hírét öregbítette. Az Olt, Kőrösi Csoma Sándor, Erege, Daczó, Vojkán utca felújítás előtt még, a Márton Áron utca „közlekedésre nem igazán alkalmas”. Mai állapotukat elnézve szinte elképzelhetetlen, hogy alig néhány év alatt mekkorát változott a város.
Egy éve ősszel kerítettünk sort városnézésre, mindjárt utunk elején a Székely Nemzeti Múzeum előtt haladtunk el. Akkor már a Kós Károly utca javítására meghirdette a városháza a licitet – a fejlemények ismertek, a sajátságos romániai közbeszerzési eljárásnak esett áldozatául ez az utca (is), a licitet megnyert és elvesztett cégek pereskedése miatt még csak megjósolni sem lehet, mikor kerül végre új aszfalt a városnak erre a – turistaidényben nagyon sok vendég által látogatott – utcájára.
Egy éve szó esett az elakadt utcanév-változtatási kezdeményezésekről, a téma most vált aktuálissá (választások előtt és után fél évig nem szabad változtatni az utcák, terek nevét). Beszéltünk a lakóhelyi parkolók bérbeadási folyamatának elakadásáról, ezzel kapcsolatban a városháza munkaerőhiányáról – utóbbi azóta sem oldódott meg, a parkolóhelyek kérdésében azonban történt előrelépés. A város Csíkszereda felőli kijáratánál tervezett sportcsarnok akkor még csak papíron létezett – ma már áll a váza a Sepsi Sportarénának. A Kálvin téren még kopolták a szakik a kockakövet, megkésett munkálat volt, meg is jegyezte a polgármester: „sajnos, a helyi vállalkozók sem mindig tartják a határidőket”. Hát ez azóta sem változott...
Tavaly a Borvíz utca lakók által vitatott, a városvezető magyarázata szerint szabályszerű és logikus felújítása került még szóba, a hosszú ideje vajúdó Gyere haza programban épülő Sugás úti lakónegyed, meg a mindenfelé legelésző lovak, kóbor kutyák. Egy év alatt, úgy tűnik, e téren nagy változást sikerült elérnie a városvezetésnek.
Aknamunka
Idei városnézésünket – egy, a székely fogadóiroda felállításának lehetőségéről szóló jegyzetem kapcsán – az aknafedők úttestbe való beépítésének technológiájáról szóló ismertetéssel kezdte a polgármester. Szerinte az a legjobb módszer, ha a koptatóréteg elterítése után felvágják az aszfaltot, felemelik az aknatetőt a szükséges szintre, majd körülötte újraaszfaltozzák. Azt állítja, a kívánt magasságban előre beállított, úgy beaszfaltozott aknatető körül hamarabb tönkremegy a burkolóréteg, bizonyságképpen ahol végigmegyünk a városban, mindenütt mutatja: ez előre felemelt aknatető (döccen az autó), ez meg utólag szintre hozott (simán átmegy az autó felette). Tudni kell azt is, csak a szakbeavatkozáshoz legszükségesebb aknatetők kerülnek a felszínre, azoknál sokkal több az útburkolat alatt rejtve marad, és ha mégis szükség lesz rájuk, akkor törik csak fel az aszfaltot, emelik a járószintre, majd aszfaltozzák vissza körülötte, magyarázza a polgármester.
És az aknatetőkkel kapcsolatban felmerül még egy gond, amelyre jó megoldás egyelőre nincs: egy idő után a vadonatúj öntvénylapok megkotyogósodnak keretükben, dumm-dumm tetőkké válnak: minden kerékrámenéskor nagyot dördülnek, aminek talán a rendőrök hasznát vehetnék (minél hamarabb hangzik el az első dumm után a második, annál gyorsabban hajt az autó), de a lakókat nagyon zavarja. Az élelmes székely erre kitalálta, hogy gumidarabot illeszt a fedő és a keret közé, de az nagyon gyorsan elhasználódik, a lakó meg hamar beleun a cserélgetésbe, inkább tűri a napi több száz, ezer dörrenést. A polgármester szerint nincs megoldás az öntvény aknatetők kotyogásmentesítésére, esetleg azt lehetne tenni, mint Kolozsváron: műanyag aknafedőket alkalmazni. Azokkal meg az a baj, hogy kék színűkkel messzire rikítanak, rettentően rondítanák az utcaképet.
Utcák, terek
Magyarázat közben az autó halad, hol simán gurul, hol nagyokat döccen. Az Oltmező utcára érünk épp, ott már a föld alatti munkálatok lezajlottak, a terelőút fél sávon újraaszfaltozva. Azokban az utcákban, ahol még jó minőségű a burkolat, már csak úgy adunk engedélyt vezetékcserés útfeltörésre, ha a munkálat megrendelője nemcsak a feltúrt csíkot aszfaltozza vissza, hanem az úttest egész sávját, jegyzi meg a polgármester. Így például az Oltmező utca félsávos aszfaltozása nem a város pénzéből történt. Az elkövetkezőkben megépítendő járda, a közvilágítás már igen.
A városszéli Sepsi Sportaréna. Sokat kellett Bukarestet járni, míg sor kerülhetett az építkezés megkezdésére. A munkálatot mintegy 85 százalékban az Országos Befektetési Alap finanszírozza, ha az ütemtervet tartja a kivitelező, 2016 végére kell elkészülnie.
A Borvíz utca csinossá vált, a házak előtti kis zöldövezetek legtöbbje ápolt – messziről látni, hol lakja jó gazda a házat. A Gyere haza programos lakónegyed továbbra is csak vajúdik, igaz ugyan, hogy most már a negyedik fiatal család építi saját házát, mellette az önkormányzat kettőt, melyeket bérbe ad a saját intézményrendszere alkalmazottjainak, de messze még a megálmodott, élettel teli telep.
A Kálvin tér átalakulása látványos, a kockaköves útburkolat a régi Sepsiszentgyörgyöt idézi meg. A Kút térre is még idén kockakő kerül, mondja a polgármester, a lekeskenyített Váradi József utcában a zökkenőmentes közlekedés megoldására pedig elképzelhető a dombra felfutó két utca, a Váradi és az Attila hegy egymással ellentétes egyirányúsítása. Szóba kerül a sávok felfestésének késése. A helyi útjavító cégek nem rendelkeznek útfestő géppel, ezért több utcát előkészítenek és majd egyszerre sávoztatják.
A Vadász utca alsó része felújításra leszerződve, a felső lakónegyedben is több utcán – Hóvirág, Vadász felső része, Cserey Jánosné, Ascherman Vendrei Ferenc – dolgoznak, mások a felújítás előkészítésének különböző szakaszában. Szeptember folyamán a Stadion és a Vasile Goldiş utcának kellene új aszfaltszőnyeget kapnia, amennyiben a közbeszerzési eljárás ellen nem fellebbez valamelyik cég, hiszen az elképzelés az, hogy az 1-es busz teljes nyomvonalán, a Gólya utcai végmegállótól a vasútállomásig új aszfalt kerüljön még az év végéig. Ehhez a tavalyra beígért Széchenyi téri körforgalmat is meg kell építeni – a csúszás egyébként a teljes várost átszövő vizes projekt lassú haladása miatt történt. A dohánygyári hegy felújítására készülnek a tervek, a Jókai Mór utca felújítására (az előzetes számítások szerint hárommillió euróba kerülne) továbbra sincs forrás, járhatóvá tételéért egyelőre a már csak nyomokban megmaradt aszfaltos szakaszra új burkolat leterítése, a betonozott szakaszon a foltozás a megoldás.
A Nicolae Iorgában a közvilágítás és a járda rendben, az úttest jövőben kap új aszfaltot, hasonlóképp a Grigore Bălan utca. A brassói úton ugyancsak a vizes projekt munkálatai folynak, itt már teljes sávot kell újraaszfaltoznia saját költségén a kivitelezőnek. Kilyén és Szotyor. Elhanyagoltnak érzik magukat, pedig a város, melynek akaratukon kívül részévé váltak, gondot fordít a két településre is: mindkét faluban ravatalozóházat akarnak építeni, mindkét falu csatornázására elkészültek a tervek, a finanszírozás is megvan rá – mondja a polgármester.
Svájci óra
Ha valami nagyon precíz, azt mondjuk rá: pontos, mint a svájci óra. A svájci jelző, mint a tökéletesség fokmérője, a városszerte zajló munkálatok minőségével kapcsolatban merül fel beszélgetésünk során. Aki épp nem a félig üres poharat, hanem a félig telit nézi, azaz nem csak a pillanatnyi – tartson akár évekig is – kellemetlenséget látja, hanem azt, hogy végül mégiscsak élhetőbb várossá válik Sepsiszentgyörgy, ráadásul nem vagy csak nagyon kis mértékben a helyiek adólejeiből valósul meg mindez, ha valamiben kifogást talál, az a befejezett munkák minőségére vonatkozik. Magam is szóvá teszem, hiszen bosszantó apróságok tudják rontani az össz­kép örömét: kifelejtett szegélykő a járda és a zöldövezet között, az esővízlefolyó körül emelkedő úttest, a járdából aszfaltozás után kivágott lámpaoszlop maradványai stb. Nem élünk Svájcban, nem svájciak a cégek, nem svájciak a munkások, és nem svájciak a bérek sem, fakad ki a polgármester. Ebben (is) igaza van, de egyetértünk abban, mindannyiunknak az a feladata, hogy a tökéletesség-közeli állapot elérésén dolgozzunk. Kinek-kinek lehetőségei szerint, eszközei révén.
Ha tavalyelőtt a Türelem szép várost terem, tavaly – a köztes állapotra utalva – A város, ahogy épp címet adtunk a városjáró sétánkról született írásnak, idén nem ok nélkül került egy közhely az oldal tetejére. Az itt élőknek nehezebben érzékelhető, de a látogatóknak nagyon is feltűnik, mekkora változáson ment át Sepsiszentgyörgy alig néhány év alatt. És az építőtelep-állapot is a végéhez közeledik, hiszen az uniós finanszírozású pályázatok az év végén lezárulnak. Ami azonban nem azt jelenti, hogy nem lesz több utcafelújítás: egyelőre kormányprogramokból, majd a következő uniós költségvetési ciklus pályázási lehetőségeit kihasználva a munkát folytatni kell.