Az iskola felújított épülete
Apró falvak élni akarása
Bita szakajtónyi falucska a Feketeügy jobb partján, szemben a Rétyi Nyírrel. 2002-ben a hivatalos népszámlálás adatai szerint 305 lakosa volt, jelenleg iskolájában és az óvodában is kilenc-tíz gyermek koptatja a tanoda padjait.
A Bitáról származó Szabó István kézdivásárhelyi tanár Adalékok Bita falutörténetéhez című monográfiájából tudjuk, hogy egy 1783-ban felvett jegyzőkönyv szerint ...vagyon 20 tanuló férfigyermekek, e mellett vagynak 9 leánygyermekek. A tanulóház új és jó, a mester 20 esztendős és elegendő tehetsége vagyon a tanításra... és vagynak még akik feljárhatnának az iskolába vagy 7-en, 8-an, de a szülők tehetetlenek. Ez a létszám 180 esztendővel ezelőtt majdnem négyszerese a mostaninak, de az 1929—30-as tanévben Szabó Kálmán tanító úr 72 növendéket tanított egyedül, 1940—48 között, a tanügyi reform évéig a négyszáz éves intézménynek hétosztályos iskolája volt. Bitán a népszaporulat csúcsra járatásának éveiben, 1890 és 1904 között a százat jóval meghaladta az iskoláskorú gyermekek létszáma. A csúcs az 1895-ös év 126 gyermekkel.
Szabó István
Nos, az apró falvak élni akarásának és a községközpontok gondoskodásának jeleként Bitán a nem egészen húszas létszámú iskola és óvoda számára egy gondosan felújított, elegáns, modern épületet adnak át rendeltetésének. A múlt század elején épített impozáns iskolaépület száz év múltán alapos renoválásra szorult ugyan, de az építmény stílusjegyeivel is a Monarchia jóléti gondoskodásának a tagadhatatlan jele az osztályharcos kommunista intermezzo minden ezt cáfoló erőszakoskodása ellenére. Hiba és igazságtalanság lenne, ha nem mondanók ki, hogy a 3,6 milliárd régi lejes, minisztériumi alapból finanszírozott költségvetéssel korszerűsített épület a központi gondoskodás iskolapéldája, és mintegy ellenhatása annak a falurombolásos hisztériának, amelyet a hibbant agyú diktátor kieszelt. De jó lecke ez az anyaországnak vélt maradék Magyarország iskolapolitikát csináló dilettánsainak is, akik a mai falurombolást más, hatékonyabb eszközökkel végzik, Mammon, a pénz istene előtt hódolva úgy cselekednek, mint az ép eszét vesztő román diktátor, hisz iskolákat, postát, szárnyvasutakat szüntetnek meg, s a tanügyiek ezreit zavarják el állásaikból. A bitai iskoláról még annyit, hogy modern mosdókkal, illemhellyel ellátott épület, központi fűtése a legkorszerűbb, udvara-kertje akár százas gyermeklétszám befogadására is alkalmas. Öreg gyümölcsfáit — ezt a valóságos génbankot — a szociális segélyre szoruló rétyiek rakták rendbe Kelemen Antal rétyi központi iskolaigazgató személyes irányításával, s az új iskolaépület bejáratához most faragják Csernátonban a székely kapu elemeit, a rétyi Antos János-iskolában most fűrészelik-gyalulják a kapu lécezetét. Szabó István idézett monográfiájában írja: Fekete kendős, kék szemű idős kicsi asszony csillantotta rám a szemét, és már mondta: Nem elég, hogy a kollektívbe bekényszerítettek, mindenünktől megfosztottak, most még karanténba akarnak dugni, hogy úgy éljünk, mint a rabok, még őseink sírját is el akarják rabolni. Azt akarják, hogy még híre se maradjon ittlétünknek, pedig mi több mint ezer éve birtokoljuk ezt a földet. Újból a hit szavaival próbáltam reményt önteni a megkeseredett emberekbe, mert éreztem, hogy keservük túllépte a puszta anyagi létért való aggódás határát, most már a lelkekbe mar a fájdalom. Hittem is, nem is, de mégis úgy váltunk el egymástól, hogy magunkkal vittük a halvány reményt. Lesz még ünnep a világon, lesz még székely feltámadás is! Ez a kép éltette bennem azt a gondolatot, hogy összegyűjtsem és leírjam a falu népének múltbeli küzdelmeit, örömeit és bánatait s példamutató áldozataikat, amit a falu, az egyház, a közösségi élet szebbé tétele, fennmaradása érdekében hoztak. Székely feltámadás természetesen csak akkor lesz, ha gyermekek tucatjai lépik át a gyönyörű iskola épületét, s ha a fiatalok, a szülők alábbhagynak azokkal a káros szenvedélyekkel, amelyek végzetesen visszaszorítják a gyermekáldást is. Bitán kevés nyomát látni annak, ami más, hasonló kisközségekben kezd általánossá válni: eltávozottak költöznek vissza a zajongó városokból, mások hétvégi házakat, telket vásárolnak, és életet visznek a halódó falvakba. Bita a Rétyi Nyír, a Rétyi-tó szomszédsága, de önnön értékei miatt is figyelemre méltó kistelepülés. Tornácos házai eredeti székely faluképet idézők. Mint épített népi örökség megtestesítője is szemrevaló. Kinek a neve kerüljön a homlokzatra? Bitán a felújított iskolaépület egyedi építészeti alkotás, mondhatni, ajánlja magát, hogy a szürke egyformaság sokaságából kiemelve névvel is jelöljék. A névadóknak viszonylag könnyű a dolguk, mert Szabó István falumonográfiájában kiemeli és méltatja azokat a személyiségeket, akik Bita egyházi és iskolatörténetében jelentőset és maradandót alkottak, s emellett egyéni teljesítményükkel szülőfalujuk vagy választott munka- és hivatáshelyükön túl a magyarság szellemi felemeléséért emlékezetre méltót cselekedtek. Szabó István mondja: A bitai iskola romokban hevert. A községi tanács a felújításra pénzt kért és kapott. A rétyi központi igazgató, Kelemen Antal személyes felügyelete alatt az iskolát gyönyörűen rendbe tették. Úgyhogy most már az épület egy modern iskola képét mutatja kívül-belül. Ennek az iskolának nevet kell adni. Névadónk volna, mert én a könyvem összeállítása alkalmával a nevesebb bitai kötődésű embereket összeszedtem. Egy bitai gyűlésen előbb Rácz Mózes nevét javasoltam, aki rövid idő alatt sokat tett az iskoláért. Az első világháborúban katonatisztként teljesített szolgálatot, és a szerb fronton elesett. A bitaiak közül többen kifogásolták, hogy ők nem ismerik. Voltak, akik Varga Zsigmondot javasolták. Szabó István Varga Zsigmondról azt írja könyvében, hogy az 50-es évek elejétől az iskola igazgatását folyamatosan nyugdíjazásáig végezte, több mint harminc évig. Nehéz körülmények között, a kommunista eszmék szorításában, de kiegyensúlyozottan, becsülettel, népe iránti szeretettel és odaadással folytatta mindvégig munkáját. Jól felkészült generációk sorát engedte a gimnáziumi tagozat 5. osztályába, mely az akkori községközpontban, Egerpatakon működött. Szabó István Bita szülötte, maga is neves tanárember, a pedagógusok valóságos seregeit igazgatta a tanítói hivatás gyakorló pályáira, és Kézdi rajoni tanfelügyelőként az általános tanügyi irányítás mellett rendkívüli teljesítményt nyújtott például Háromszék önálló magyar megyévé szervezéséért olyan helyen és időben, amikor Brassó magyarságot szorongató vonzásköréből ki kellett kapcsolni ezt a térséget. Mindezen túl Bita monográfiája is a történelmi múlt feltárásával és ennek szakszerű egybeszerkesztésével figyelemre méltó alkotás, szerető tisztelgés a szülőfalu, ennek egyházi és világi intézményei és személyiségei előtt. Szerzőnk könyvében előzetes iskolai névjavaslata, Rácz Mózes helyett Szabó András professzor személyét javasolja. Szabó András Bitán született Szabó Mihály fiaként, sokgyermekes nemes székely családból. Andrást a bitai iskolából a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba íratták, itt érettségizett, majd Kolozsváron a bölcsészeti kar klasszika-filológia szakán szerzett bölcsészet és latin—görög szakos tanári oklevelet. 1894-től a székelyudvarhelyi Református Kollégium tanára volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1948-ig. Két alkalommal, 1914—1926 és 1940—1943 között a kollégiumot igazgatta. Mint a kollégium gazdasági felügyelője — olvashatjuk a monográfiában — ő építtette az iskola új szárnyát, amely ma a tanítóképző fő épülete. Irodalmi munkásságát latin—magyar fordításai bizonyítják. Vergilius-fordítása igen jelentős, Erasmustól a Balgák dicséretét ültette át magyar nyelvre, Magyarázat az apostolok cselekedeteihez címmel Kálvin-kommentárokat tett közzé, a tudós férfi latin nyelvkönyvet is szerkesztett a főgimnáziumok számára, egyházmegyei tanácsosként és közbirtokossági elnökként is nagyot alkotott. A háromszékieket mindemellett az is érdekli, hogy tett-e valamit szülőföldjéért, szülőfalujáért. Élete végéig nem feledkezett meg Bitáról. Örökségét felajánlotta a református egyháznak. Ez a nemes cselekedet a világháborút követő rendszerváltás miatt nem valósulhatott meg. A magyar megmaradás legnehezebb időszakában, a két világháború között népkönyvtárat létesített Bitán, amelynek egy része ma is megtalálható. Szabó András műveit Váncsa Dezső tiszteletes úr őrzi, aki hosszú éveken át bitai lelkészként szolgált. Állandó kapcsolatot tartott szülőfaluja református egyházával, és adományaival segítette azt. A névadás szempontjából figyelemre méltó jelenség az is, hogy Bitán a Szabó nevű családok száma nagy, közülük sok jeles ember került ki. (Szabó István tanár urat nem fűzik rokoni szálak Szabó András családjához.) Bitáról származik Gy. Szabó Béla, a múlt század egyik legjelesebb grafikusművésze. Dr. Nagy Lajos Adalékok egy bitai székely család történetéhez című írásában a művész dédapjáig, Szabó Ferencig vezette vissza a családfát. A művész nagyapját Szabó Mihálynak hívták, bitai házuk Szabó Lídia háza helyén állt. Szabó Ferenc részt vett az 1848—49-es szabadságharcban, Bitán van eltemetve (1908). Elképzelhető, hogy a bitai iskola névadó ünnepségén egy Gy. Szabó Béla-grafikakiállítással tisztelegjenek. Az is megvalósítható, hogy a Szabó András adományozta könyvekből kiállítást rendezzenek. A Bod Péter Megyei Könyvtár találékony szakemberei a háromszéki Szabó nevű alkotók műveiből hozhatnának össze könyvbemutatót, hisz Bitának éppen arra lenne szüksége, hogy a település ,,mi"-tudata új erőre kapjon, s a kisszerű elszigetelésből kikászálódjék. A névadó ünnepségre fel lehet kérni a Székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőt, amely Szabó Andrásnak annyit köszönhet. A falu szellemi külkapcsolatai a fiatalság számára életviteli mintát jelenthetnének, a pályaválasztásban nyújthatnának segítséget. Réty község két iskolája a magyar szellemi élet és önismeret két személyiségének nevét viseli: a rétyi iskola az Antos Jánosét, a komollói az Erdősi Sylvester Jánosét. Bitai Szabó András neve ehhez a szellemi szinthez és teljesítményhez illő, ehhez méltó.
