Mondhatnánk akár történelmi emlékhelynek is a Bardoczok családi találkozójának színhelyét, ugyanis az épület, a református imaház Kós Károly alkotása (1929–30), homlokfalán pedig Nagybaconi Nagy Vilmos (1884–1976), Magyarország egykori hadügyminisztere, katonai szakíró bronzpakettje tekint az érkezőre, udvarán baconi típusú kopja őrzi az 1848–49-es magyar szabadságharc és a háromszéki önvédelmi harc emlékét.
Nagybaconban tartották a Bardocz család második világtalálkozóját, folytatva a tavaly a kézdiszéki futásfalvi Bardoczok körében kezdeményezett nemzetségi hagyományt. Világtalálkozónak méltán nevezhették, ugyanis az emlékhelyen megjelent közel háromszáz Bardocz és Bardocz-rokon között külföldiek is voltak, s az ünnepi alkalomra két címeres családi zászlót készítettek. A jelenlevőket Molnár Sándor helybeli református lelkipásztor köszöntötte a zsoltár szavaival, hangsúlyozva, veszélyes, ha kezdenek fellazulni a családi-nemzetségi kapcsolatok, hogy jó együtt lakozni az atyafiaknak, s éppen ezt a gondolatot képviselik az egyre gyakoribb családi találkozók. A Bardoczoknak nemcsak Bardoczoknak kell lenniük, hanem baconiaknak is, hiszen itt, Erdővidéken gyökerezik ez az ősrégi família – tette hozzá.
Statisztikai adatokat ismertetett a Bardocz-rokon Beke Ernő, a Kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házának tulajdonosa, a céhes város helytörténésze. Százkilencvennégy család szerepel a nyilvántartásában, köztük olyanok is, akik Angliában, Ausztráliában vagy Izraelben élnek. A Bardócz vagy Bardocz családnév különbözősége nem mérvadó, hiszen a több mint 350 esztendő alatt bőven akadt idő és alkalom arra, hogy lekerüljön az ékezet a családnévről – hangoztatta családtörténeti krónikájában Bardocz Tünde sepsiszentgyörgyi református vallásoktató, aki édesapjával, Bardocz Tiborral és sok más segítőtárssal közösen megszervezte a családi találkozót.
– Hogy a Bardóczok és a Bardoczok együvé tartoznak, arról nemesítési oklevelek, családi címerek tanúskodnak – magyarázta Bardocz Tünde. – A nagybaconi Bardoczok családfájának törzsét egy magyarországi rokon, kutató küldte el nekem, s jómagam a lehetőségekhez mérten kiegészítettem 1568-ig visszamenőleg. Székely eredetű a családunk, s állítólag az udvarhelyszéki Bardocz községben volt a fészke, onnan szóródtak szét a nagyvilágba. Elsőként Nagybaconban, Futásfalván, majd Kézdiszászfaluban telepedtek le. A baconi ág 1670-ben, a futásfalvi pedig 1650-ben nyert külön-külön nemesi oklevelet – tette hozzá.
Az ünnepség végén irodalmi összeállítást mutattak be a nagybaconi fiatalok, amelyet Bardocz-Veress Klára helybeli pedagógus tanított be. Az imaház udvarán új emlékkopját lepleztek le, a Bardocz-találkozó emlékoszlopát, amelyet az ismert helybéli faragómester, Bardocz István készített. Áldást mondott a bibarcfalvi gyökerekkel rendelkező Bardócz Csaba ikafalvi, de Futásfalvára is beszolgáló református lelkipásztor, majd a helybeli fúvószenekarral az élen, családi zászlókkal vonult fel Nagybacon központjában az ünneplő sereg.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
