Nagybaconban tartották a Bardocz család második világtalálkozóját, folytatva a tavaly a kézdiszéki futásfalvi Bardoczok körében kezdeményezett nemzetségi hagyományt. Világtalálkozónak méltán nevezhették, ugyanis az emlékhelyen megjelent közel háromszáz Bardocz és Bardocz-rokon között külföldiek is voltak, s az ünnepi alkalomra két címeres családi zászlót készítettek. A jelenlevőket Molnár Sándor helybeli református lelkipásztor köszöntötte a zsoltár szavaival, hangsúlyozva, veszélyes, ha kezdenek fellazulni a családi-nemzetségi kapcsolatok, hogy jó együtt lakozni az atyafiaknak, s éppen ezt a gondolatot képviselik az egyre gyakoribb családi találkozók. A Bardoczoknak nemcsak Bardoczoknak kell lenniük, hanem baconiaknak is, hiszen itt, Erdővidéken gyökerezik ez az ősrégi família – tette hozzá.
Statisztikai adatokat ismertetett a Bardocz-rokon Beke Ernő, a Kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házának tulajdonosa, a céhes város helytörténésze. Százkilencvennégy család szerepel a nyilvántartásában, köztük olyanok is, akik Angliában, Ausztráliában vagy Izraelben élnek. A Bardócz vagy Bardocz családnév különbözősége nem mérvadó, hiszen a több mint 350 esztendő alatt bőven akadt idő és alkalom arra, hogy lekerüljön az ékezet a családnévről – hangoztatta családtörténeti krónikájában Bardocz Tünde sepsiszentgyörgyi református vallásoktató, aki édesapjával, Bardocz Tiborral és sok más segítőtárssal közösen megszervezte a családi találkozót.
– Hogy a Bardóczok és a Bardoczok együvé tartoznak, arról nemesítési oklevelek, családi címerek tanúskodnak – magyarázta Bardocz Tünde. – A nagybaconi Bardoczok családfájának törzsét egy magyarországi rokon, kutató küldte el nekem, s jómagam a lehetőségekhez mérten kiegészítettem 1568-ig visszamenőleg. Székely eredetű a családunk, s állítólag az udvarhelyszéki Bardocz községben volt a fészke, onnan szóródtak szét a nagyvilágba. Elsőként Nagybaconban, Futásfalván, majd Kézdiszászfaluban telepedtek le. A baconi ág 1670-ben, a futásfalvi pedig 1650-ben nyert külön-külön nemesi oklevelet – tette hozzá.
Az ünnepség végén irodalmi összeállítást mutattak be a nagybaconi fiatalok, amelyet Bardocz-Veress Klára helybeli pedagógus tanított be. Az imaház udvarán új emlékkopját lepleztek le, a Bardocz-találkozó emlékoszlopát, amelyet az ismert helybéli faragómester, Bardocz István készített. Áldást mondott a bibarcfalvi gyökerekkel rendelkező Bardócz Csaba ikafalvi, de Futásfalvára is beszolgáló református lelkipásztor, majd a helybeli fúvószenekarral az élen, családi zászlókkal vonult fel Nagybacon központjában az ünneplő sereg.