Múlt hónapban, július 27-én megjelent egy új törvény, amely tiltja a fasiszta, rasszista és xenofób (pl. legionárius, vasgárdista) szervezetek eszméinek terjesztését és jelképeik használatát, a román holokauszt tagadását és az emberiesség elleni bűncselekmények (népirtás) miatt elítéltek dicsőítését. Jobban meg kellett volna gondolni a dolgot, mert e törvény elfogadása egyáltalán nem hazafias cselekedet. A történészek máris hajba kaptak az új szabályozások értelmezése felett.
De vegyük csak sorra. Eddig bátran lehetett mondani, hogy Romániában nem volt holokauszt, csak a kicsi magyar világban, Észak-Erdélyben, és lehetett szörnyülködni a valóban elítélendő deportálások felett. Ezentúl már azt sem lehet tagadni, hogy Romániában léteztek zsidógyilkolások, mert hivatalosan is elismerik: a román polgári és katonai hatóságok 280–380 ezer zsidót és 11 ezer cigányt öltek meg közvetlen vagy közvetett módon.
A történelem során viszont nálunk csak egy embert ítéltek el népirtás miatt, mégpedig Ceauşescut. Bár a kommunizmus bűneit elítélte a román parlament, attól még rajta kívül másnak a haja szála sem görbült. Az is igaz, hogy most már nálunk is van, aki ellen bűnvádi eljárás folyik a kommunista diktatúra alatt elkövetett bűneiért. Nevezetesen a Duna-deltabeli Peripratva börtön vezetője, Ioan Ficior ellen, aki ficsúrkorában kínoztatta és gyilkoltatta a politikai elítélteket. Ő persze ártatlannak vallja magát.
Hívei szerint Ceauşescut is ártatlanul ítélték el, mert az általa (és neje által) elrendelt sortüzekben „csak” 306 embert öltek meg. No és? Mi ez jótéteményeihez képest? Miért ne lehetne büntetlenül dicsőíteni? Románia lakosságának egynegyede szerint minden idők legjobb elnöke volt. A kommunizmus jótéteményei után sóvárog Románia lakosságának 67 százaléka. A Román Szocialista Párt (ez valami zsebpárt) elnöke szerint Ceauşescu cselekedete nem is volt népirtás, azóta ellenben hárommillióval kevesebb lakosa van Romániának. No, ez az igazi genocídium! – mondja a pártelnök az egyik újságnak adott interjúban. Egy másik, a Ceauşescut dicsőítő bizottság elnöke meg egyenesen azt állítja, hogy ő volt a legnagyobb vezér a dák nép több évezredes létezése óta. Egy ilyen hősért van, aki szívesen vonul, ha kell, börtönbe is. És akkor miért hoznak ilyen törvényt!? Milyen jó lenne, ha a forradalmi hős Che Guevara helyett Ceauşescut ábrázoló pólót viselőket láthatnánk az utcákon sétálni.
Aztán itt ez az elítélendő vasgárdista mozgalom, melynek követőit legionáriusoknak is nevezik. Ez is valami ősrégi szervezet kell hogy legyen, hiszen a legionárius elnevezés még a római kortól légióst jelent. És mennyi illusztris követője volt a mozgalomnak! A negyvenes években a legnagyobb román gondolkodók szimpatizáltak tevékenységükkel. Nem is bántják őket emiatt, hiszen ismert emberek, nagy filozófusok. Sajnos, közben a vasgárdisták szorgalmasan gyilkolásztak. Onnan is látszik, nem részrehajlóan, hogy nemcsak zsidó- és kisebbségellenesek voltak, hanem saját híres embereiket is kinyírták, mint a történész Nicolae Iorgát vagy miniszterelnöküket, I. G. Ducát. Nem tudni, hogy az említett filozófusoknak mindez mennyire tetszhetett. Viszont amikor felvetődött, hogy a híres székely író, Nyirő József hamvait szülőföldjén temessék el, több magyarországi politikus bőszen kiásta múltját, errefel a román sajtó is elítélte, antiszemitázta, és vehemensen tiltakozott az ellen, hogy hamvai hazakerüljenek.
A romániai legionárius mozgalomnak jelenleg is van vezére, úgy hívják, hogy Şerban Suru, aki kijelentette, hogy ő legionárius esküt tett, amelyet haláláig betart, és egyáltalán nem öncenzúrázza magát. Az új jelképtörvényt meg egyenesen tévesnek tartja. Nehéz is lesz ezekben a kérdésekben és a vasgárdista vagy más diktatórikus jelképek ügyében igazságot tenni. Mennyivel egyszerűbb például a székely szimbólumok ellen a prefektusoknak az igazságszolgáltatás segítségével hatékonyan fellépniük! És az még hazafias cselekedet is!
