Huszonöt év alatt egyetlen államilag támogatott rákszűrő program indult el az országban, és az sem működik, az egészségügyi miniszter mégis meglepetten veszi tudomásul, hogy több mint félmillió daganatos beteg él az országban, és nem átallja kijelenteni, ha gyógyszeres ellátásukban hiány mutatkozik, az kizárólag a kórházmenedzserek felelőssége. Jelesen azért szabadkozik, mert a gyógyszerárak csökkentése nyomán egyes készítményeket a forgalmazók visszavontak, így bizonyos szerek eltűntek a piacról, és bizony nem kis fejfájást okoz a kórházaknak helyettesíteni azokat.
A sugár- és citosztatikus kezelésekről nem is beszélve: előbbire hónapokig kell várni, utóbbi a készítmények bizonytalan beszerezhetőségéről híres.
Ez önmagában óriási fekete pontja a hazai egészségügynek, de messze nem az egyetlen. Vegyük az elektronikus egészségügyi kártya történetét, amelyről már senki nem hiszi, hogy jó valamire, hisz azonkívül, hogy kötelező használatának határidejét már több rendben kitolták, és az egész akció komolytalanná vált, nem tartalmaz információt tulajdonosa egészségügyi kórtörténetéről, egyszerű személyi nyilvántartó eszköz. Leolvasása több hónap után is akadozik, a betegek továbbra is több ideig várakoznak a számítógépes rendszer működésére, mint amennyit tart az orvosi vizsgálat. És ha lenne elegendő pénz, gyógyszer és felszerelés, akkor sem lenne gördülékeny az ellátás, mert olyan mértékű az elvándorlás az egészségügyből, hogy lassan a kórházkapusnak is fehér köpenyt kell magára öltenie vagy legalább másodállásban betegszállítónak felcsapnia.
És miközben ezer sebből vérzik a rendszer, az egészségügyi miniszter azzal dicsekszik, hogy végre be tudtak szerezni százötven adag viperamarás elleni szérumot, holott a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ez az életmentő szer minden sürgősségi kórházban minden pillanatban rendelkezésre álljon és azonnal pótolható legyen. Azt is nagy tamtammal jelenti be, hogy a tárca kezdeményezésére a kormány jóváhagyott évente egy szabadnapot, amelyet egyik szülő vehet ki gyermeke egészségének gondozása érdekében. Ez abból áll, hogy ezen a napon kötelezően orvosi ellenőrzésre kell vinnie gyermekét, amit két héttel az esemény előtt kell kérvényeznie, és nyilatkoznia kell, hogy az adott évben korábban nem kért és később sem fog kérni több hasonló szabadnapot. Hab a tortán: két gyermek után is csak egy nap az egészségmegőrző szabadság.
Ember legyen a talpán, aki ebben a bürokráciával megbénított rendszerben egy nap alatt boldogul. Az sem biztos, hogy eljut a célig, ott pedig újabb akadályok egész sora várja. De mindez csak a betegnek fáj, a minisztérium és az egészségbiztosítási pénztár döntéshozói pedig egyáltalán nem érzékenyek erre a fájdalomra. S még a kormányfő is elmenekül az országból, ha baja akad az egészségével.