Szombaton a labdarúgópálya mellett vertek tanyát a kikapcsolódni kívánó baconiak és az Erdővidék távolabbi sarkaiból érkezők. Nem mindenkinek adatott meg, hogy a sörsátrak árnyékában, barátok társaságában tölthesse a napot: a főzőversenyre benevezett öt csapatnak, illetve a versenyen kívül bogrács mellé álló polgármesteri hivatali alkalmazottaknak a tűző napot kellett elviselniük a finom falatokért kapott dicséretért. Árnyékban maradhattak viszont az ökröt nyárson sütők, a sepsiszentgyörgyi Bartha Ernő szerint a sikeres ökörsütéshez feltétlenül szükséges a hús négynapos pácolása – só, bors és paprika, no meg néhány nem kifecsegni való dolog kell bele –, lassú tűzön sütögetése, a páclével való gondos ecsetelgetése és a folyamatos forgatás elengedhetetlen.
Vasárnap délelőtt a községháza előtt felvonult a fúvóstalálkozóra érkezett tíz zenekar. A nagybaconiak kedvéért eljött a baróti Csala Kürtje, a mikóújfalusi Nagykürt ’95, a gidófalvi Sándor Sándor, az étfalvazoltáni Szász, illetve magyarhermányiak, sepsibükszádiak, árkosiak, kálnokiak és az anyaországból, Szolnokról az Alföldi Olajbányász Zenekar. A találkozó egyik érdekességét az adta, hogy a nagybaconi zenekar csak a felvonuláson vett részt, a program többi részében az utánpótlásukat jelentő fiatalok zenéltek.
Székelykapu-avató beszédében Simon András polgármester úgy fogalmazott, a központ szépítése a közösség régi óhaja volt. Mihály Réka a faragott kapuról elmondta, az ilyen díszített bejáró készítése népünk egyik sajátossága, ezt pedig meg kell őriznünk, a következő nemzedékeknek vigyázniuk kell rá. Molnár Sándor református lelkipásztor áldását követően az avatószalagot három nemzedék képviselője vágta el, a falu időseit Konsza András, a középkorúakat Simon András polgármester, a jövő nagybaconijait az igen fiatal Kusztos Tímea képviselte.