Nem szerveznek több Székölykök Gyermekfesztivált, az idei, a felsőcsernátoni Ika váránál hétvégén tartott rendezvény az utolsó – jelentették be a kezdeményezők.
Az öt kiadást megért, szépen ívelő Székölyköket azért kell jó időben abbahagyni, mert túlnőtte magát, „három-négyezer résztvevővel már nem az a meghitt családos fesztivál, amilyennek elképzelték és ahogyan indult” – indokolta a döntést Gáspár Csongor, aki Szabó Melindával közösen keltette életre a hiánypótló, családias összejövetelt. Mindketten kézdivásárhelyiek, vélhetően ezért is indították a Székölyköket Katrosán, ahol négy alkalommal örvendeztettek kicsit, nagyot egyaránt. Jöttek is rendesen az érdeklődők, mind többen, az Ika vára alá már különösebb hírverés nélkül érkeztek a székelyföldi, erdélyi résztvevők.
Miközben a Székölyköket valamelyest ismerők sajnálják, hogy elérkezett a sorozat vége, Gáspár Csongorék döntésükkel következetesek maradnak önmagukhoz, kezdeti célkitűzéseikhez: hiszen ha kulcsfogalomként tekintünk az általuk fontosnak tartott meghittségre, pontosabban annak igényére, belátható, jól és bölcsen döntöttek. Hiszen több ezer fővel, bármennyire is azonos a fesztiválozók értékrendje, már nehezen lehet családias hétvégét szervezni, a túlméretezettség könnyen a minőség rovására mehet. Gáspár Csongorék bátran és tiszteletet érdemlően határoztak. Igaz, szemléletükkel szembemennek az árral, hiszen manapság már szinte minden rendezvény a tömegre, a résztvevők egyre jobban terebélyesedő számára épít, alig találni a székelyföldi és a közép-kelet-európai prérin olyant, ahol a minőség mellett a családiasságot is fő célként határozzák meg.
És végül, de nem utolsósorban még egyszer a Székölykök egyik fő célkitűzéséről, a meghittségről. Az egyre sokasodó résztvevők azt is bizonyítják, kimondva, kimondatlanul igény van erre a mostanság kevésbé divatos, ám a léleknek annál fontosabb állapotra. Hiszen meghittség híján hullámozhat, dagadhat a tömeg, minden van, mi szem-szájnak ingere – szín, pompa, csillogás, zene, egyénenként ki-ki megfelelhet a trendnek, a kor ostoba elvárásainak –, csak éppen az nincs, ami gondolkodó, érző ember számára olyannyira szükséges, mint pohár víz kánikulában. A meghittség ugyanis nem csak színes és családbarát gyermekrendezvények szükséges és elégséges feltétele, enélkül tartalmas élet is nehezen képzelhető el. S az is bizonyos, a meghittség nem röppen be ablakunkon sült galambként, azt meg kell teremteni.
Hát ezért érdemelnek tiszteletet Gáspár Csongorék, s ezért kétséges, hogy bármiféle folytatás – akár franchise rendszerben, akár másként – hasonló maradandó élményt nyújthat, mint az eddigi öt Székölykök.
