Miniszterelnökünk idehaza nem érzi jól magát. Mivel kiáll a hatalomból szekere rúdja, körbenézett a nagyvilágban, hadd lássa, hol élhetne nyugodalmasabb életet. Megmondta, hogy lemondani nem tud, mivel ezt a miniszterelnökséget nem a felmenőitől örökölte, hiszen pártjára ötmillióan szavaztak, és az viszont neki szavazott bizalmat. Nem a király unokája, akit csak úgy le lehet mondatni (kis)királyságáról.
Arról viszont nem szólt, hogy párttársai is leginkább azt szeretnék, ha mint most, szabadsága alatt, elmenne melegebb éghajlatra, és hagyná az országot másra. De ő még ilyesmin nem töri fejét. Egyelőre gyógyulni Törökországba jár, mert ott nyugodtan tud pihenni. Ha felmérgesítik, elmegy és megműtteti másik térdét is. Üdülni meg muszáj Miamiba mennie, és kénytelen több mint 23 600 lejt elcákolni egy nyugodalmas nyári pihenésre.
Két hónap alatt tizennégy napot dolgozott, de ha még sokat szekírozzák, a végén emigrációba vonul, természetesen kormányfőként, teljes kormányával egyetemben. Ilyen kormányai voltak a lengyeleknek és Csehszlovákiának is a második világháború idején. Máris kissé késő, hiszen ha eddig megteszi, sok minisztere megszabadult volna a börtönbüntetéstől. Csak arra az egyre kell vigyáznia, hogy olyan országba helyezze székhelyét, amellyel Romániának nincs kiadatási egyezménye.
Amíg nem dolgozott, örömhíreket küldözgetett az ország állapotáról Törökországból és a távoli napfényes Floridából. Két hónap alatt volt még Bakuban az Európa Játékok megnyitóján, a Duna-deltában egy halászlére és Grúziában az Európai Szuperkupa döntőjén. Kerüli az itthonülést, mert ha idehaza tartózkodik, rögtön beráncigálják a korrupcióellenes ügyészségre mindenféle nyilatkozatot írni. És ott nem úgy van, mint a doktorijánál, amelyet mindenhonnan összemásolt. A kihallgatásokon legfeljebb csak az ügyvédje tud súgni neki.
Sajnos, kénytelen néha haza is látogatni, mert olyan ügyekben, mint ez a legújabb román–magyar politikai csörte, a harcot meg kell vívni, meg kell védenie a hont a magyaroktól. Ha ő nincs, akkor ki védi ki az olyan magyar provokációt, amilyen most legutóbb is történt, amikor Zákonyi Botond nagykövet nyilatkozott a România liberă újságnak? Ki akadályozza meg, ha nem egy ilyen nemzetvédő, mint Ponta, bizonyos magyarországi közméltóságok „kisiklásait”?
Ponta megmondta, hogy a magyarokat „egész Európa és Amerika is bírálja antiszemitizmusukért, revizionizmusukért, oroszbarátságukért és a bevándorlók ellen épített kerítésért”. Nálunk ilyesmi nincs, mert a zsidókat eladtuk, a Moldovával kapcsolatos egyesülési szándék nem revizionizmus, hanem jogos igény, mi nem Putyinnal barátkozunk, hanem csakis Obamával, és Amerikába megyünk még üdülni is, kerítést nem kell építenünk, mert ide a kutya sem jön, hiszen minket nagy ívben elkerülnek a bevándorlók.
Az nem egészen érthető, miért örvend annak, hogy a magyarok ide jönnek élelmiszert vásárolni, mert ő lecsökkentette azok áfáját. Ezzel jó pontot szerzett magának a magyar vásárlóknál. Románia miatt késik tíz, a közös határon áthaladó út összekapcsolása, és Ponta tudja, hogy azért idegesek a magyarok, mert nem jöhetnek rövid utakon bevásárolni. Titokban biztosan nem szeretné, hogy a drága pénzen behozott élelmet a magyarok olcsón kivigyék. Ezért is nem siettetik az utak összekötését.
Aztán, ha nagyon megharagítják, még a nagylaki autópályát is lezárhatja Magyarország felé, hiszen azt is ő nyitotta meg. Inkább építtet egyet Temesvárról Belgrád irányába. A magyar nagykövet által felvetett problémák már rég meg vannak oldva. Autonómia nem lesz, a székely szimbólumok használata szabályozva van, úgyhogy éppen most büntetik a taxisokat a Székelyföld matrica használatáért. Az anyanyelvhasználat és egyéb kisebbségi jogok terén teljesen túlszárnyaltuk Európát!
