Kettős ünnepnek is lehetne nevezni a bükszádi kétnapos eseményt, mert államalapító királyunk, akire csütörtökön emlékezünk, az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt Szűz Máriának ajánlotta fel a Szent Koronát és az országot, annak a Szűzanyának, akihez éppen szombaton szólt százak és ezrek imája megmaradásunkért, kitartó lelkierőért és életet hozó égi áldásért. Erről szólt Kádár Sándor kézdisárfalvi és kézdiszászfalusi plébános ünnepi szentbeszéde is a sepsibükszádi Nagyboldogasszony-templomban, ahol népes papság koncelebrálta az ünnepi szentmisét.
Hagyomány Sepsibükszádon, hogy a zömében katolikus község legnagyobb ünnepét népünnepély, amolyan falunap követi, ahol méltóképpen szórakozhat mindenki, s mint mondták, „ott kell lenni, fel kell pártolni az olyan eseményt, amelyet nem parancsra szerveznek meg!” Szombaton hívogatót fújt a helybeli rezesbanda, szentmisére szólítottak a harangok. A X. Sepsibükszádi Napok megnyitóján Bács Csaba polgármester mellett ott álltak, illetve köszöntötték régi barátaikat Bükszád két magyarországi testvértelepülésének – Vasad és Marcelháza – elöljárói is.
Az ünnepi műsort a helybeli vegyes kórus nyitotta meg, vezényelt Szakács Katalin. Népviseletbe öltözve szerepeltek a Mikes Ármin-iskola tanulói, a műsort betanította Boér Rózsika igazgató-tanítónő. Vendégként fellépett és hazafias nótákat énekelt a Szentivánlaborfalvi Férfikórus, vezényelt Kelemen Alpár mérnök. A délután a kikapcsolódás, a lazítás ideje volt: Nistor Dénes helybeli hegedű-előadását a Csíki Góbék gyermekműsora, majd pedig a magyarországi Janicsák Veca koncertje követte. A hajnalig tartó utcabálon a helybeli Ájgel Szabolcs szolgáltatta a zenét.
A vasárnap a fúvószenekaroké volt, valóságos parádéval vonultak a színre a tágabb környék zenekarai, nélkülük aligha lehet népünnepélyt, falunapot szervezni Háromszéken vagy Erdővidéken. A vendégeket a helybeli rezesbanda fogadta színes műsorával. Bemutatkoztak az alsó-háromszéki Árkos, Kálnok-Sepsikőröspatak, Gidófalva és a szomszédos Mikóújfalu zenekarai, Erdővidéket kedvenc nótáikkal és indulóikkal a nagybaconi, magyarhermányi és baróti zenészek képviselték. Mint az utóbbi időben rendszeresen, most is jelen volt a sepsiszentgyörgyi Salvatore egészségügyi és mentőcsoport, nemcsak az ünneplők őrzőjeként, hanem vezetője, Buna Hunor igen hasznos rövid bemutatót is tartott. Alkonyat előtt még mindig működött a lacikonyha, és fúvósmuzsika mellett mulatott az ünneplők népes serege.
