Mindenki nagy izgalommal várta az indulás pillanatát. Az esős estén mindenki elfoglalta helyét a buszon, ki az emeleten, ki a földszinten. A már összeszokott kórus jó hangulatban integetett városának. A sepsiszentgyörgyi Mikes-kórus jó buszos szokásához híven gitár és dob kíséretében énekelte végig az utat.
Az első állomás a győri Szent László Katolikus Kollégium. Néhány óra alvás után, három határt átszelve (magyar—osztrák, osztrák—német, német—svájci) megérkeztünk a finomabbnál finomabb csokik és sajtok országába, Svájcba.
A fogadó családok már izgatottan vártak a wholeni kantoniskola előtt. Wholenről illik annyit elmondani, hogy egy Zürich melletti, körülbelül 30 000 lelket számláló kisváros, tele kedves emberekkel. A családoknál való elszállásolás néhányunknak nehézségeket okozott az angol- vagy németnyelv-tudás hiányosságai miatt. De legtöbben legyőztük ezt, gazdagítva nyelvtudásunkat.
Nem esett nehezünkre megszokni a luxust, ellenben a jó székely étrendhez szokott hasunk hiányolta a húst (ugyanis ott a zöldség nagyobb szerepet tölt be az étkezésben).
A forró termálvizű fürdőtől kezdődően az Alpok több mint 2000 méter magas fagyos szeléig mindenben részünk volt: a Habsburg-kastély, a Schiznach-fürdő, a Paul Schenner Institut kutatóintézet és mások.
Az iskola falai között kipróbálhattuk a havasi kürt használatát, valamint tanórákon is részt vehettünk. Végigjártuk Svájc nevezetesebb városait: Zürich, Luzern, és mindenhonnan sok emlékkel a szívünkben (és kezünkben) távoztunk. Persze, Svájc hagyományait, kultúráját is megismerhettük: a vasárnap a hagyományos reggeli kalács és tojás, és természetesen, a sajt nem maradhatott ki.
Mindenki legnagyobb bánatára hétfőn hajnalban, hét nap után búcsút vettünk ottani családunktól, frissen szerzett barátainktól, a kórustól, és több kiló csokival meg élménnyel megrakodva indultunk haza. Hazafelé útba ejtettük a parányi hercegség, Liechtenstein fővárosát, Vadúzt.
A csapat öt ország bejárása után hazáig tartó jókedvvel, a buszon is kellő hangulatot biztosítva ért haza álomutazásából.
Ferencz Júlia és Incze Nóra
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
