Pontáék ijedtét vették, mert az orvosi hálapénz törvénytelennek nyilvánÃtása, majd késÅ‘bb annak törvényesÃtése és megadózása körüli viták miatt az ügyes egészségügyesek általános sztrájkkal, tömeges lemondással és végül az egész rendszer bojkottálásával fenyegetÅ‘ztek. Ezért nagy hirtelen 25 százalékos fizetésemelést Ãgértek nekik.
Pedig az országnak sokkal jobb lett volna, ha teljesen leállnak az egészségügyi szolgáltatások és megszűnik a betegellátás. A betegek gondozása sokba kerül, sok orvosra, személyzetre van szükség. Ha nem kezelik a dögrováson levÅ‘ket, akkor alaposan megcsappan számuk, és Ãgy kisebb kiadásra, kevesebb orvosra lesz szükség. A pénz megmarad, az orvosok és az egészségügyi személyzet mehet külföldre, avagy a szemük világába. Az életrevaló betegek amúgy is életben maradnak, a többiekért nem kár, de fÅ‘leg az egészségbiztosÃtónak nem az, sÅ‘t, megmarad egy rakás pénz és Ãgy a haszon is.
Most az oktatási rendszerben dogozók vannak felháborodva az egészségügyiek nagyszerű húzása és jobb javadalmazása miatt. Vagy dögöljön meg a szomszéd kecskéje, és ne kapjanak az orvosok se többet, vagy adjanak hirtelenében a pedagógusoknak is nagyobb fizetést úgy, hogy év végére nekik is meglegyen a 25 százalékos növekedés. És milyen igazuk van! Ezeket az orvosokat végül is pedagógusok, egyetemi tanárok és más oktatók tanÃtották mesterségre, és miután kiokÃtották a gyógyÃtás csÃnjára-bÃnjára, most fizetésileg túlszárnyalnák mestereiket, oktatóikat. De ugyancsak nagyobb javadalmazást kérnek a rendÅ‘rök, akiknek ezért utcára sem kell vonulniuk, mert nagy részük ott teljesÃt szolgálatot. Szintén nagyobb pénzt érdemelnek a köztisztviselÅ‘k és más állami alkalmazottak is. Semmivel sem kevésbé fontos az Å‘ munkájuk, mint a többieké. Ha nem kapnak többet, Å‘k is nekifognak harcolni, lázongani, sztrájkolni.
Legyünk Å‘szinték: Romániában mindenkire ráférne egy minimális 25 százalékos, gyorsan végrehajtott fizetésemelés, és ez bármikor meg is valósÃtható. A kÅ‘olajiparban, szénbányászatban, gázszolgáltatásban dolgozóknak nem probléma több pénzt adni, csak kissé meg kell emelni a villany, a gáz és a fűtés árát, a fogyasztók nagy-nagy örömére. Az élelmiszeriparban tevékenykedÅ‘k fizetése is alacsony. Csak meg kell emelni az élelem árát, és máris jöhet ezen dolgozók jövedelmének emelése is. Enni kell, ezért azt is megfizetjük. De minden olyan szakmákban megvalósÃtható a javadalmazás 25 százalékkal való emelése, ahol valamit kézzel kell előállÃtani, csak a dolgozóknak kissé serényebben kellene munkálkodniuk. Ha eddig mondjuk 100 gatyát varrt meg óránként egy hölgy, akkor csak 25-tel kell többet termelnie. Vagy ha száz kormányt vagy autóvillamossági kábelt bütykölt össze, akkor csak 25-tel többet kell készÃtenie. Ha az asztalos naponta száz asztalt állÃtott elÅ‘, akkor ezentúl 125-öt kell összeállÃtania.
Ugye, milyen egyszerű? Szerencsére az exportra termelÅ‘ cégeknek más lehetÅ‘ségük is van dolgozóik jövedelmét növelni. A vállalatvezetÅ‘ csak odaszól a külföldi partnernek: fizessen már egynegyedével többet az exportált termékért, és máris lehetÅ‘vé válik a fizetésemelés. A menedzser meg is tudja indokolni az áremelést. Megmondja: kérem szépen, nálunk, Romániában az a helyzet, hogy mindenki 25 százalékos béremelést kér és kap, aki nem termelÅ‘ tevékenységet folytat, és ezért illik nagyobb pénzt adni a javakat előállÃtó ágazatokban dolgozóknak, Ãgy például a kétkezi munkásoknak is. A külföldi egybÅ‘l megérti ezt a helyzetet, és máris nagyobb pénzeket utal az exportra kiküldött termékekért. De az is megtörténhet, hogy azt mondja: köszönöm szépen az együttműködést, mostantól KÃnából rendelem a termékeket, mert ha a szállÃtást meg is kell fizetnem, még úgy is olcsóbb.
Lehet választani.