Ugyancsak a főtéren olyan fiatalokba is ütközhetett, akik kedves mosollyal arcukon próbálták meggyőzni, vásároljon meg egy parafa dugót, fél pár lyukas zoknit, no meg egy üres golyóstollat — ők ugyanis a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság által szervezett Ifjúsági Napokon vettek részt, és ez volt egyik a számos versenyszám közül. És közben kosármeccsre igyekeztek az emberek, a másik sportcsarnokban pedig országos egyetemista-fociturné zajlott…

Az események mindenképpen örömre adnak okot, hiszen egyértelmű bizonyítékai annak, hogy városunkban nem állt meg az élet, vannak jó kezdeményezések, mindenki találhat kedvére való szórakozást, elfoglaltságot. A futóverseny lebonyolításában tapasztalt fejetlenség azonban némiképp beárnyékolja ezt a pozitív képet: a szervezőknek nem sikerült megoldaniuk, hogy a központból teljesen eltereljék a forgalmat, így módosult a táv, és az eredetileg meghirdetett programhoz ké­pest jóval hamarabb le is járt az esemény, ezért olyanok is akadtak, akik egyszerűen lekésték a megmérettetést.

Ehhez képest jóval olajozottabban zajlottak le az Ifjúsági Napok programjai: kreatív próbák, eredeti ötletek, frissesség, lelkesedés, jókedv jellemezte a rendezvényt. Talán azért, mert az esmény célja az önkéntesség promoválása volt, tenni vágyó fiatalokat szólítottak meg aktív ifjak. Talán azért, mert az ifjaknak szóló programot fiatalok szervezték és bonyolították le, és nem annyira egy állami intézményben dolgozó személy kötelességérzetéből, hanem tenni akarásból, elszántságból, szórakozásból. Bebizonyították, hogy azok a legjobb ifjúsági rendezvények, amelyeket maguk szerveznek, és néha a lelkesedés jóval többet számít, mint a tapasztalat.

Valahol ez az önkéntes munka lényege is: legjobb tudásunkkal, teljes odaadással úgy végezni dolgunkat, hogy közben élvezzük azt. És ezt a mentalitást bizony mindannyian elsajátíthatnánk.