Ideális esetben már a nyár utolsó heteiben érdemes kialakítani egy iskolához szoktató életritmust, hogy ez ne okozzon külön stresszt a kicsiknek – javasolja dr. Kocsi Anikó pszichoterapeuta.
Fontos, hogy a korai kelést korai fekvés előzze meg, hiszen az alsó tagozatos gyereknek napi 10–12 óra alvásra van még szüksége – természetesen egyéni igénytől függően. Aki nem alussza ki magát, nyilvánvalóan kevésbé tud az új helyzethez alkalmazkodni, kevesebb energiája jut a tanagyag megértésére vagy éppen az új társakkal való kapcsolatok kialakítására.
Nagyobb gyerekekkel hasznos elbeszélgetni és megegyezésre jutni a hatékony időbeosztásról, ami magában foglalja a tanulással, sporttal, különórákkal és barátokkal töltött időt. Azonban még egy kiskamasznál sem árt ellenőrizni az alvással töltött órákat, hiszen aki hajnalig ül a számítógépes játékok előtt, a nyári szünetben legfeljebb délben kel fel, de ez nyilvánvalóan nem tartható iskolaidőben.
Előre megbeszélt, jó terv esetén a gyermek önállóbban intézi feladatait, és akkor is tudja a dolgát, ha a szülő éppen nem elérhető. Így a felnőttnek sem kell folyton ellenőriznie csemetéjét, több idejük marad a más tevékenységekre, kirándulásra, társasjátékozásra vagy akár egy vacsora melletti beszélgetésre. Ha ez még nem bevett gyakorlat a családban, szakember segítségével is bele lehet rázódni egy újfajta családi kommunikációs stílusba már néhány konzultáció alatt.

Keltsük fel az érdeklődést!
Sok kisdiákban nyilván van egy kis szorongás az iskolás élettel kapcsolatban, amelyen leginkább a szülő tud segíteni, elsősorban személyes példáján keresztül. Nagyon jó megoldás, ha már nyáron elkezdi mesélni a saját iskolás jó élményeit – remélhetőleg azért mindenkinek akad ilyen a tarsolyában. Ha másról nem, a barátokkal való megismerkedésről, az új „bandák” kialakulásáról vagy éppen a kedves tanító néniről szóló elbeszélések bizalmat ébresztenek a gyerekben az új helyzettel kapcsolatban.
Az is hasznos, ha a tankönyvek beszerzése után a gyermek és a szülő együtt lapozza át azokat. Így egyrészt kicsit képbe kerülnek, másrészt szóba lehet hozni, mi érdekli különösen a gyereket, illetve nagyobb iskolásként kiderülhet, mi nem volt világos számára korábban. Nem árt, ha a szülő is érdeklődést mutat azzal a sok újdonsággal kapcsolatban, amit a könyvekben talál, és érezteti a gyerekkel, milyen szerencsés, hogy ilyen sok érdekességről tanulhat.

„Játszani is engedd…”
Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a kisiskolások nem kis felnőttek, hanem még nagyon sokáig gyerekek. Óriási teljesítmény tőlük, hogy alkalmazkodnak a megváltozott követelményekhez, és olyan képességeket fejlesztenek ki magukban, mint az önkontroll, a fegyelem, a megfelelés. Ez pedig éppen elég megterhelő az iskolaidő alatt, így otthon ideális esetben már csak a játékra lehet figyelni.
Az önfeledt játék a gyerekek számára a készségfejlesztés remek eszköze, amire optimális körülmények közt a szabadban és irányítás nélkül kerül sor. Vagyis ne kényszerítsük a kisdiákokat délután is a lecke fölé, inkább irány a játszótér, a focipálya vagy éppen az otthoni közös játékok.
Ez természetesen nem jelenti, hogy semmiféle követelményt ne állítsunk a gyerek elé, de ne zsúfoljuk tele a napjait. Heti két-három edzés vagy egyéb kedvelt különóra természetesen nem árt, de ne akarjunk egyszerre idegen nyelvet, korcsolyát, zongorát és számítástechnikát tölteni a gyerek fejébe, hiszen így mindenből csak felületes tudása lesz, elfárad, és még az alaptananyagot sem tudja kellőképpen elsajátítani.
Bármilyen hihetetlen is, nem attól lesz okosabb egy iskolás, ha estig ül a „fejtágításokon”, hanem ha sokat játszik, mozog a szabad levegőn, ha eleget alszik és egészségesen táplálkozik. Persze az sem árt, ha alaposan megtanul írni, olvasni és számolni – de ezt már nyugodtan a tanító nénire bízhatjuk.
 

(Forrás: Oxygen Medical)

Az iskola csak kölcsönkapja
a szülőktől a gyerekeket, de ez komoly felelősséggel jár – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a nemzeti tanévnyitón. „Az iskola sikerét sok mindenen le lehet mérni, de az igazi siker mégiscsak a családokkal összefogva megtanítani a gyermeket arra, hogy biztos alapokra építkezve tudjon örömmel, szabadon, megelégedéssel és felelősségteljesen élni és alkotni az élet bármely területén” – fogalmazott.