Az első csoport augusztus 28-án indult, fogaskerekűvel vágtak neki a nem mindennapi útnak, majd három napig mentek felfelé azért, hogy szokják a magaslati levegőt. A sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor sajtótájékoztatón mondta el, hogy ebben az időszakban viszonylag kevesen voltak a hegyen, mert a globális felmelegedés nyomán bekövetkező gyakori sziklaomlások miatt egy hónapra lezárták a csúcsot. A Tete Rousse és a Gouter menedékház közötti Grand Couloir a Mont Blanc legveszélyesebb része, hiszen bármelyik percben asztal nagyságú vagy még nagyobb kövek zúdulhatnak lefelé. Az első csapatot, miután feljutottak a csúcsra, Tulit és Bertoti levezette a hegy aljába, majd másnap, szeptember 2-án újra nekivágtak az akkor odaérkezett második csoporttal. Ekkorra már mozgalmasabb volt az élet a Mont Blanc-on, Tulittól azt is megtudtuk, hogy jó időben mintegy kétszáz ember jut fel naponta Európa legmagasabb pontjára. A második csapatból is mindenki felért a fehér hölgyre – ahogy a franciák nevezik a 4810 méter magas hegyet.
Több mint negyvenen jelentkeztek a Mont Blanc kezdőknek programra, köztük olyanok is, akik a korábbi években már próbálkoztak, de csak most érdemelték ki, hogy a csapat tagjai legyenek. A Mont Blanc meghódítása előtt három hónapos intenzív felkészülésen kellett átesniük a kiválasztottaknak. A tíz férfi mellett a szebbik nem is képviselte magát, két hölgy is teljesítette a távot. A csapat tagjai: a gyergyószentmiklósi Madarász Melinda, a csíkszeredai Sükösd Imola, Molnár Csorba Zsolt, Molnár Csorba Zsombor Balánbányáról, Veress Levente Sepsiszentgyörgyről, Molnár Balázs Marosvásárhelyről, Újfalvi Jenő és Sergiu Oanea Csíkszeredából, Nagy Ernő Nagybaconból, Mándoki Attila Bözödújfaluból, Lukács Károly Alsósófalváról és Hantz Péter Svájcból.
Tulit Zsombor beavatott jövőbeli terveibe is, és azt is elmondta, hogy átszervezik a felkészülést. Létrehozzák a Székelyek a magasban hegymászó- és síiskolát, majd onnan válogatják ki a hegycsúcsra indulókat.