Hogy ki kit provokál? Hát, a kijelentések időbeni sorrendjét tekintve nem Szijjártó. Ha még humorunknál lehetnénk, idézhetnénk a székely szállóigét, miszerint az egész úgy kezdődött, hogy a koma visszaütött. De már rég nehéz könnyedén és nagyvonalúan kezelni az egyre szövevényesebb magyar–román konfliktusrendszert, legfennebb reménykedhetünk, miután végérvényesen levitézlik Ponta és csapata, talán a két ország közötti, illetve a magyar és a román közösség közötti kapcsolat is kiegyensúlyozódik valamelyest.
De vissza a hétvégi filmkockákhoz: Bogdan Aurescu bukaresti külügyér választékosnak nem nevezhető szavai után – egyébként tényleg nehezen érthető, racionálisan milyen haszna származik a román kormánynak abból, hogy menekültválság tekintetében ostorozza Budapestet, miközben, követve más térségbeli országokat, akár együtt is működhetnének e rendkívül szövevényes kérdésben – Szijjártó Péter sem finomkodott, és tegnap úgy fogalmazott: „több szerénységet várnánk el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől”. Szijjártó azt is megjegyezte: Bogdan Aurescunak semmi alapja sincsen arra, hogy sértegesse Magyarországot, a magyar embereket. „Mi egy több mint ezeréves állam vagyunk, amelynek történelme során többször kellett megvédenie nemcsak magát, hanem Európát is. Ez most is így lesz, ha tetszik a román külügyminiszternek, ha nem.”
A menekültek még nem érték el a román határt, így Aurescu legfennebb főnöke egyre ingatagabb helyzete miatt féltheti székét, s nem tud jobbat, előrántja újra a magyar kártyát. Hogy sértegeti Magyarországot, megszokott, ám mielőtt primitív szavaival megsérti a gyógyíthatatlan kórban szenvedőket is, a fődiplomata felhívhatta volna háziorvosát, s megkérdezhette volna, mit jelent egy autista beteg, hogyan viselik gondját családtagjai. Mert az „autista cselekedet” közbeszédben nem használatos kifejezés, jelzős szerkezetként sem aranyló, mi több, egyenesen ostoba. Ez a szóhasználat elfogadhatatlan egy minisztertől, Aurescunak Ponta előtt kellene lemondania.